beszélgetnek tegnap a rádióban (fiala), hogy miért nem szeretik nálunk a futóversenyeket, miért nem adott a főváros engedélyt egyetlen jövő évi szaladgálásra sem. nem adott, még. mert fog, ebben biztos vagyok. mondja a hallgató, hogy bezzeg más városokban tízezrek drukkolnak a futóknak, közvetíti a tv, az autós, ha épp arra jár megáll és drukkol nekik szitkozódás helyett.
elgondolkodtam, eszembe jutottak az első futóversenyek, melyekbe belefutottam. álltam az autóval, barátságosan szemlélődtem, nézegettem a futókat, aztán mikor engedtek cammogtam tovább. eleinte volt nyárom egy verseny, aztán kettő, aztán három és így tovább. idén volt olyan hétvége, amikor két verseny is volt, meg pár kisebb, amit nem hirdetett sem rádió, sem tv, esély sem volt az elkerülésükre, ráadásul értelmetlen lezárást csináltak miatta, a rendőrnek meg fogalma sem volt, hogy ha a sarkon - messze sarkon!, gyalogút semmi - lévő házhoz igyekszel, akkor hogyan jutsz oda. na itt nálam is betelt a pohár, ekkor szidtam először hangosan a kocogós lezárók fel- és lemenőit.
mert könnyű úgy szeretni a sportolókat, hogy csinálnak egy, kettő, vagy akár három rendezvényt a városodban, ami kicsit megakasztja az életed, de amikor minden hétvégére esik valami lezárás, akkor lehet, hogy kicsit kevésbé leszel már toleráns.
