már megint rádiózom, mi mást tennék a kocsiban? polémia arról, hogy ortt vizsgálódik tesco reklám ügyében, kell-e a gyereknek onnan megtudni, hogy nincs is jézuska. hallgatom és közben örülök, hogy kivételesen egyedül ülök a kocsiban, kisebbik otthon, biztos távolságra a rádiómtól. aztán eszembe jut a többi autóban ülő kiskölyök és csak remélni tudom, hogy a szülők figyelik a rádiót és az első mondatok után azonnal kapcsolnak tovább, mielőtt a gyerek a tesco reklám helyett az azt boncolgató adásból értesül a valóságról.
tegnap, vagy előtte kisebbik - aki 8 múlt - mesélte, hogy egyik osztálytársa szerint nincs mikulás, az ajándékokat a szülők veszik és csempészik a cipőkbe. és te erre mit mondtál? szó szerint már nem tudom idézni, de válaszából kiderült, hogy - még - hisz. mikulásban, jézuskában, a varázslatban. szíve mélyén tudom, hogy tudja az igazat, de sokkal varázslatosabb a mikulás mint anya, aki éjjel csizmák körül lopakodik. 8 éves, de idén először tejet és süteményt akar kitenni a mikulásnak és sorolja a rénszarvasok nevét.
nem akarom, hogy valaha is csalódjon és nevessetek ki, én még mindig hiszem a csodát. mint ahogyan azt is, hogy a szerencsés szülőknek megadatik, hogy nem ajándékok után loholnak veszettül, hanem meglepetéseket keresegélnek, segítve a mikulásnak, a jézuskának.
