szerencsére a csúszós út sem tartott vissza bennünket attól, hogy 10-11 között felsétáljunk a szépművészeti lépcsőjén, bár a téren való átjutás komoly feladatott jelentett. de kit érdekelt a jég az eső, kit érdekelt az egész szar idő miután bejutottunk? senkit. levedlettünk a ruhatárban és irány az emelet.
hundertwasser előtt szólnék pár szót a másik kiállításról is, a rupf gyűjteményről.
nekem az csalódás volt, nem is kicsi. két kép - nem, nem picasso, nem is kandinszkij, de a festő neve most nem ugrik be - fogott meg rögtön az elején, az athéni visszhang és a hegedű és vonó. braque, megvan, ez a művész neve. a hegedűs képet meg is találtam a neten, íme:
a többi kép egyáltalán nem érintett meg. ez van, menjünk vissza az elejére.
első emelet, jobbra fordul, jegyet átad ellenőrzésre, bevezetőt olvas, majd megfordul és lába egyből a földbe gyökerezik. a falon egy szőtt kárpit, káprózó színekkel, élő, mozgó, ficánkoló vonalakkal. az ember csak áll előtte és nem mozdul, egyszerűen nem lehet betelni a nézésével. aztán mikor az mégis sikerül, akkor még előttünk van az egész kiállítás.
nem tudom ki hogy van vele, de sok minden fordult már elő velem kiállításon - borzongtam, csodálkoztam, értetlenkedtem, undorodtam, lelkesedtem -, de nevethetnékem még sosem támadt. mit nevethetnékem? egyszerűen kuncogtam, nevettem egyes képek előtt. és közben nem tudtam betelni a színekkel, a formákkal, azzal a csodával, amit ez a kiállítás bemutat. képek, bélyegek, sárkányok, kárpitok, fényképek, wc, van itt minden, amit ez a csodás elme alkotott. egymásba csúsztatható csodás dobozok, hihetetlen, hogy ilyesmin hogy el tud bámulni az ember hosszú, hosszú percekig.
áradozhatnék még, bizony tudnék, de inkább fel teszek ide néhány képet. csak azért, hogy aki nem megy el élőben megnézni őket, az tudja, sokat veszít. még akkor is, ha ezek a kis kockák, neten keresztül nem adják vissza azt a ragyogást, amik ezek a képek élőben sugároznak.
a harmadik kép címét nem találom a neten, de a szerelemről szól, arról, hogy mennyire rossz várakozni rá, mikor az másik házban lakik.
hundertwasser egyébként azt mondta, hogy a képeknek nevük van, ha pedig az ő képeiről van szó, akkor néha elég fura nevük. fura, de nagyon emberi, nagyon szimpatikus, meleg, élhető az a világ amit ez az ember teremtett. valami ilyesmi világot szeretnék én is magamkörül.
aki még meg akarja tekinteni a csodát az siessen, hundertwasser kiállítása csak január 13ig látogatható. nagyon nem éri meg kihagyni.
