hétfőn hajnalban, 3 és fél óra alvás után arra ébredtem, hogy fáj. ahhoz képest, hogy szunyálni többet nem sikerült és a fájdalom sem enyhült, egész jól bírtam a munkát, sőt előtte még tornázni is elmentem, kata égette volna velem a zsírt, no abba majdnem belepusztultam.
cseppeket szedtem, melegítettem magam, de a kedd éjjel megint nem sikerült igazán pihentetőre. folyamatos ébredés, irány a wc, majd nyögés az ágyban. hajnalban feladtam, fájdalomcsillapítót kerestem, amitől nyertem két óra nyugodt alvást.
reggel megint folyamatos a fájdalom, kész szerencse, hogy itthon kezdtem, fél 10re fontos telefont vártam, ami persze nem jött.
a fájdalom odáig vitt, hogy lementem a falu rendelőjébe - még sosem jártam ott, nem egy vidám látvány, ráfér a tervezett felújítás -, mert saját dokim délutáni rendelése, az ott esedékes orákig tartó sorbaülés reménytelennek tetszett. a 40 perc a váróteremben maga a kínszenvedés, a wct egyszerűen nem mertem megnézni. dokinő kedves - nem is tudom miért nem mondtam azonnal igent arra, hogy átkéri anyagomat a pesti dokitól -, kérdi hoztam-e mintát, én meg bólogatok és megyek érte a kocsiba. nézik, annyi benne a kereszt, hogy csak szörnyülködnek, kapok antibiotikumot, szedjek fájdalomcsillapítót, görcsoldót, aztán 5 nap múlva újra labor.
hazaérve betömtem a gyógyszereket, a fájdalomcsillapító szerzett nekem két elviselhető órát, de azóta megint visszaszámolok, hogy bevehessem az újabb adagot. menetközben beszereztem még tőzegáfonya kapszulát, zsurlófű és cickafark teákat, vörösáfonya és csalánlét, elköltöttem 5000 forintot még a gyógyszereken felül, csak azért, hogy ne fájjon. és ez bár egyenlőre reménytelennek tűnik én azért még hiszem, hogy minden nyögéssel közelebb jutok a gyógyuláshoz.
