a kettő összesen nem volt másfél perc.

ha már nincs koncert szombaton legyen randi, megszervezésre kevés az idő, elfogadom egy ideje már agitáló pasi invitálását. hála istennek van annyi eszem, hogy nála elköltött vacsoráról hallani sem akarok, marad a találkozó árkád előtt. említettem már mennyire utálom a plázás randikat? de azért ott voltam. a metró szintes főbejárat megtalálása okozott kis gondot, természetesen én először az alsó szintre mentem, mert bár metró nem ott van, de az átjáró igen, majd miután ott nem volt senki feljebb sétáltam egy szintet.

kilépve az ajtón megláttam, de gondoltam rosszul látom. körülnéztem, de aztán pillantásom megint az első ponton állapodott meg. a pont bólogatott, igen ő az.
szememben a hitetlenkedés miközben közelebb léptem és a szia után meghallgattam, hogy késtem és még 3 percet várt volna. már majdnem magyarázatba kezdtem a metróról meg  a szintekről, de aztán félbe haraptam a mondatot. alacsonyabb vagy mint mondtad - mondom, ő néz és talán kicsit bólogat is. meg öregebb is. akkor ennyi? kérdezi ő. igen, ennyi. szia - és már mentem is. a döbbenet még behajtott pár boltba, nem is tudom mit, de nézegettem, szerencsére nem vásároltam, majd irány az autó és haza. mire hazaértem már sikerült elhinnem amit láttam.
itthon már várt a szitkozódó levél, amire pár pohár bor után hasonló hangnemben válaszoltam is. hazudott magáról és még ő volt megsértődve. jó, nyersek voltak a mondatok - alacsony, öreg -, de mi a francot várt? fiatalabbnak írja magát, hozzátéve, hogy környezete szerint egy tizest letagadhat, csak azt felejti el, hogy nem a bevallott, hanem a valós korából. ráadásul a vállamig ért, talán, de annyira nem mentem közel, hogy ezt egyértelműen megállapítsam. na így lettem pártfőiskolát végzett beképzelt ronda luvnya. valós életkorra az az első jelzőből tessék következtetni.

következő szombat éjjel megbeszélve vasárnap délre. 10kor akarta, de mondtam, akkor még alszom. 12re épp odaérek, pedig tekintve, hogy fél11kor másztam ki az ágyból ez nem volt kis teljesítmény. sehol senki, pedig ő panaszkodott, hogy szombaton felültették. már épp távoznék, mikor a képre hasonlító - jó képek voltak, igazán - pasi tűnik fel. hasonlít, de melegítőben van. melegítőben! az nem mentség, hogy nem susog. mikor közelebb ér kiderül, izzadtság szaga is van. nézek döbbenten, egy sziánál több nem sikerül, ő pedig magyarázatba kezd, hogy csak így jött össze, de izé, meg mizé ésatöbbi. magamhoz térek annyira, hogy kinyögjem, melegítő van rajtad. igen, ez van, most ez ment. sétálhatunk egyet a környéken gyorsan, ha neked is jó. vagy engedlek utadra, csináld nyugodtan, ha ennyire fontos - mondom. szerencsére nem erősködik, hála az égnek puszi sincs.
a pasinak tömény izzadtság szaga volt, ami természetes egy edzés után, de azért randira talán nem így kellene érkezni.

ebből a traumából hamarabb épülök és csak azon tanakodom, hogy ugyan mi a francért gondolom én azt, hogy jó dolog a neten ismerkedni? át kéne képeznem magam a való életre, csak abban már tizenévesen sem voltam túl jó. továbbiakat lásd '20 év egy pasival' cím alatt.