wetpaint

először pénteken. késtem jó fél órát, de mivel előtte semeseltem is megvárt. a tipikus széltoló, aki alkalmi kapcsolati vágyát nagy szavak mögé rejti. a maga módján szórakoztató, kár, hogy iróniámat cseppet sem érti, ennek ellenére hagytam magam ledumálni a lábamról, hiába no, a hiány sok mindenre ráveszi az embert. szombaton reggel szinte sikerült a megadott időben indulnom, de még bőven a faluban ért a telefon, hogy merre tartok. 15 perc és ott voltam, addig szóval tartottuk egymást. átülés, innentől ő vezet, irány a dunakanyar. autózunk, beszélgetünk, kompolunk, kávézunk, ebédelünk, jó hangulatban telik délelőtt, végén fél csók. délután beugrik, T épp nálam - hozta biciklit és füstszűrőt, ezer hála érte -, még mindig csak beszélgetünk, megy mert dolga van. elégedetlen vagyok, nem így akartam utazni, megbeszéljük, hogy éjjel, miután hazaértem bejön. felvigyáz a faluban, mondhatni ráér. Aval este szépművészeti múzeum, arrivederci botticelli, nagyon jól szórakozunk. részleteket lásd majd a fesztblogon, kicsit később. éjfél után nem sokkal itthon, küldöm smst érkezésről, 5 perc sem telik el és már kopognak is. töltök két pohár bort, mesélem az estét, alakulnak a dolgok, mikor csörög telefonja, mennie kell vigyázni a falut, mert a rendőr egyedül maradt, tűzoltót tűzhöz riasztották. reggel 7 körül tér vissza, bújik mellém az ágyba. hát eljött ez is, nős emberrel kezdtem. de csak kicsit és istenbizony nem akarok semmit! csak kis élvezetet. elmondjam mi a legjobb? hogy amikor mentem kifelé a faluból rájuk dudáltam, tettek vettek az út mellett, mire nem sokkal később érkezik a telefon, hogy kapcsoljam fel a lámpám, másnap meg sok mondatban hallgatom, hogy cseréltessem ki az égőt, mert sokat közlekedem este és ez nem biztonságos. mosolyogva tűrtem a törődést, majd biztosítottam róla, lesz csere, már rég megszerveztem. önállósághoz szokott nő vagyok én.