egyébként meg büntiben vagyok, mint tegnap - miután rákérdeztem - kiderült. na ez lenne az a bizonyos attól én még szerethetlek? hogy van ez?
viszont ezen a helyzeten keresztül sikerült ráismernem fiaim hozzáállására a büntetésekhez, magamban. lehet, hogy ez is öröklődik? úgy mint a kispárna mánia? mert az meggyőződésem szerint genetikailag meghatározott.
mindenesetre szerintem már mérsékelt morgásom - mert igenis az volt - napján megbékéltünk, de tegnap kiderült, nem.
tegnap azt gondoltam, hogy megbékéltünk, de ma megint úgy tűnik, nem. én meg többet nem kérdezek, nem mondok semmit, csak várok. aztán,ha ez ilyen büntetősdi viszony lenne, akkor én szép csendben, halkan lelépek belőle. sajnálnám, tényleg sajnálnám, ezért is kezdeményeztem tegnap, de ha valaki viszony helyett büntetősdit akar játszani, akkor az osszon másnak lapot.
