miután túlestünk a betegségeken koncentrálhattam a csomagtartó kérdésre. mert ugyebár biciklis nyaralást tervezünk, vagyis a cangákat szállítani kell. ahhoz meg eszköz kell autóra.
aztán jött az ájulás, hogy hátra való mennyibe kerül, meg én bicómra kiegészítő is kell, hogy applikálható legyen, meg az sem biztos, hogy amit megveszek az autóra az tényleg jó lesz és akkor még ott a takart rendszámtábla kérdése is, így aztán gondolataim megint a tetőcsomagtartó felé terelődtek.
aztán kiderült az még drágább. és akkor addig variáltam, sírtam és rinyáltam, míg cég mégis vett egy készletet, péntek délelőtt már várt is a tartó az irodában. szuper! szombaton indulunk, arra való cangatartó van a pincében, minden oké.
délután irány iroda, csomagtartó begyűjt, felszerelési útmutató kinyit, második pont után tudtam, ezt én fel nem szerelem. kölyök sem, mert türelmét ő is tőlem örökölte.
irány a szalon, mondom délelőtt itt fizettünk, most itt az autó is, szereljenek felfelé.
egy órát szereltek. persze türelmetlenkedtem, de azért hálát adtam az égnek, hogy nem én álltam neki a melónak. láttam magamat a pincében, amint földhöz vágva minden szerszámot átkozódom és elemeire szerelem a bicikliket, hogy apró darabokban tuszkoljam be őket a csomagtartóba.
büszkén mentem haza a felszerelt csomagtartóval, beálltam a garázsba és könnyedén felszólítottam nagyobbikat, hogy akkor tegye rá a cangatartókat, reggel ne kelljen azzal bajlódni.
és akkor kiderült, hogy a cangatartó akármilye, amivel a csomagtartó rúdjához kellene erősíteni nem elég széles, vagyis nem megy rá a rúdra! sőt, eleinte a távolságok sem passzoltak, de azt 10 perces tanakodás után megoldottuk.
jött újabb 20 perc, mérsékelt szitkozódás és miegymás, mire kitaláltuk hogyan lehetne azt az u alakú akármit ráerőltetni a rúdra. és láss csodát még csak 40 perce szenvedünk és az egyik tartó egyik felerősítő akármije ráment a rúdra. már csak az alsó lapka, két csavar, valamint még 5 ugyanilyen művelet és kész is vagyunk!
de az a lapka - az a szemét lapka! - nem megy rá az u alakú valami két végére! mert azok 2 milliméterrel szélesebben állnak, hiszen a rúd szétnyomja őket!!! kettő és milliméter!!! lyukat tágítani, lapkát megfúrni lehetetlen, annyira anyagtakarékos, hogy azzal gyakorlatilag tönkretennénk, u alakú izé végeit összenyomni szintén nem lehet.
most ott áll a kocsi csomagtartóval a tetején, azon három nem felszerelt cangatartó, körülötte szétszórt kupacokban káromkodások és düh. az egész pasi találmány, tuti!
szóval holnap indulnánk, canga szállítás nem megoldott, én meg látom magam amint jókedvűen veszem az irányt a boltba, hogy kiadjak egy vagon pénzt azért, hogy a gyönyörű csomagtartóra vegyek három darab arra feltehető biciklitartót. látom magam amint jókedvűen töprengek majd azon, hogy a bicótartó fogója alkalmas-e mindhármunk biciklijéhez. és látom a mosolyt az arcomon, amikor halál nyugodtan elindulok a családdal és a három biciklivel a tervezett időpontjoz képest alig 5-6 órás késéssel.
ezekután ki mondaná, hogy nem a tökéletes nyaralós hét vár ránk?
