reggelre megálmodtam. szószerint éjszaka jött a villámcsapás-szerű megvilágosodás, fel is ébredtem rá és annyira jó ötletnek tartottam, hogy majdnem felkeltettem az egész családot, de aztán vártam a közhírré tétellel az ébredésig.
aztán jött a lelkesedés után a lelohadás. jó ötlet, szép ötlet, nem kivitelezhető és nem is elég biztonságos.
és akkor elindultunk megfelelő biciklitartót vásárolni.
a boltban kiderült, minden biciklitartó egyforma a felerősítését tekintve - mármint, hogy milyen szélességű rúdra erősíthető rá -, kivéve egyet, aminek viszon 20.000 darabja. ott álltam kétségbeesve, elkeseredve, szidva minden gyártót, akik sajnálják azt a kis anyagot, ami kellene ahhoz, hogy az a szar minden csomagtartóra feltehető legyen.
na ekkor derült ki, hogy gyártani jó tartót ugyan nem gyártanak, de csinálnak helyette átalakítót, szettjét 2.500ért, amivel széles csomagtartóra is feltehető a bicikli tartója. vettem kettőt, mert gondoltam a többihez kiszedjük a síboxból - speckó reggel ezzel az ötlettel ébredtem, ezt vetettük el, aztán kiderült, hogy bizony ez a sufnituning a hivatalos eljárás -, irány haza és szerelés.
na persze már vásárláskor eltanakodtunk azon, hogy hogy a fenébe kell azokat az átalakítókat felrakni, mert előre, dupla erősítésbe oké, egyik lyukba bele, másik kívül mellé, már mehetnek is rá a csavarok alulról. no, de a hátsó rész!!! azzal mi lesz? lyukak egymás mellett, távolság adott, a sín mellé nem lehet tenni a másik felét, lyuk meg nincs nekik!! az eladónő a szerelőkhöz irányított a kérdésre, hogy akkor mi legyen, hogyan alkalmazandó az átalakító, mire azok nagy természetesen közölték, hogy "hát meg kell fúrni", mármint a biciklitartót.
lefordítva: veszel biciklitartót, mondjuk meggondolatlanul nem a legdrágábbat, hanem valami középkategóriásat. aztán kideríted, hogy nem jó a csomagtartódra, mert annak rúdja túl széles (azt azért valaki elárulhatná, hogy a síboxok felfogója miért elég széles? ott mi lesz az átalakító biznisszel?). aztán elmész, veszel átalakítót. hazafelé veszel fúrót is, mert annak hiányában szerelni nem tudsz.
otthon fúrsz, fúrod a biciklitartót, hogy két lyuk megfelelő távolságra legyen egymástól, az átalakítónak megfelelő távolságra.
aztán szerelsz, szerelni próbálsz és már csak azért szentségelsz, mert a szélesség ugyan most tökéletes, a furatok is okék, de a rúd most túl vastag. VASTAG!!!
na ez volt az a pillanat, mikor kitört belőlünk a röhögés, vinnyogva, könnyezve dőltünk az autó oldalának hosszú percekig.
miután kiröhögtük magunkat leszereltük a csavarokra, az anyákra tett funkciótlan műanyag védőizéket, eltűntetve ezáltal az egy centinyi felesleges anyagot a csavarmenet útjából, ami így már akadály nélkül csavarodott a helyére.
pofonegyszerű.
felszereltük, átszereltük - hoppá! nem 3 bicikli lesz? mert akkor az egyiket fordítva kellene felrakni ...-, bicókat felraktuk és alig volt még egy óra.
ekkor felhívtam a szállást, közöltem megyünk, estére érkezünk és szép kényelmesen beültem a kádba, egy rövid, 70 perces zuhanyra. mert ekkor már nem rohantunk sehova.
ha pedig az ember kirándulni megy, akkor ha elfoglalta a szállást hova visz első útja? boltba. hogy legyen víz, sör, bor, csoki, meg rágcsa.
mentünk, aztán a bolt elől visszafordultunk, övtáska, benne pénz a szálláson maradt.
vissza, aztán félúton fordulás újra, juteszembe! felkiáltás, kiderül táska, így pénz is mégis a kocsiban.
újabb vinnyogás, percekig.
ilyen nap után csoda, hogy este kibontottam egy sört és rágyújtottam mellé? 10 percet ültünk a kertben nagyobbikkal. bal lábamon csak térdtől lefelé 18, jobbikon 15 csípés keletkezett ezen idő alatt. csillagász szúnyogok, a nagy göncöl és a kis kaszás teljes egészében elkészült, de mivel feladtuk a szabadtéri ejtőzés tervét a többi csillagkép csak kósza pont lett.
én vakarózva tettem pontot a nap végére.
