mármint ebből a gyerekből? a kisebbikemből. meg a nagyobbikomból is, de ez a post most nem róla szól.
nézzük a hetirendjét: minden nap suli, ehhez jön még hétfőn foci, kedden kézműves szakkör és take-won-do, szerdán szolfézs és számítógépes szakkör, csütörtökön megint kézművelés és take-won-do, pénteken gitár, majd kis tűzoltó szakkör. ezek mellé akar még hétfőre betenni egy táncot, mondván, hogy ő szeret táncolni (tanrendbe illesztve tanulnak a suliban). és anya, ez egyébként is csak hétfőnként van, 5től. én szeretek táncolni. és ügyes is vagyok,mondta.
na persze, erre is jelentkezni fog. mint a többire. én meg figyelem mosolyogva. mondanom kellene, hogy elég? és ha élvezettel csinálja mindegyiket?
az angolt - órarendben, nem külön! - nem akarta, erre ma azt mondta, hogy azt semmiképpen nem hagyná abba. éljen a tanár, a nemtommilyen bácsi! éljenéljen!
meg a középső német csoportból sem akar kikerülni - német nemzetiségi az iskola, ez nem plusz, hanem alapnyelv náluk -, mert a másikan mindig csak játszanak, de ők beszélnek, meg ugyebár a tanulás a lényeg.
persze azért leckét írni, itthon tanulni változatlanul nem szeret, én meg - szokás szerint - nem erőltetem. lecke napköziben elkészül, mi itthon legfeljebb kicsit olvasunk és angolt gyakorlunk, mivel németül egyáltalán nem tudok.
tulajdonképpen örülök, hogy érdeklődő és lelkes kölyköm van.
