a cimkéhez: ez ő másik. vagy egyik, ha idősorrendet nézünk. mindenesetre nem ugyanaz.
azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy engem nem könnyű zavarba hozni. úgy igazán zavarba, mikor még humorosnak szánt ízetlenségek sem jönnek ki számon, mikor még pirulok is - csak gondolom, mert tükör nem volt előttem, szerencsére! -, fonalat vesztek, szóhoz sem jutok, szóval a zavar minden, de minden jelét produkálom. nem is csak ezredmásodpercekig.
azt hiszem az volt a baj, hogy két énem keveredett, vagy két szituáció és erre nem vagyok felkészülve. ha dolgozom, akkor dolgozom. még akkor is, ha tetszik a pasi. mondhat közben akármit, a mondatokkal jól bánok. ha dolgozom vannak válaszaim a kétértelmű mondatokra is. meg az egyértelműekre is. de mihez kezdjek a mozdulatokkal? az érintéssel? mihez kezdjek azzal érintéssel, amit nem érzek tolakodónak, de nem való a munka-szituációba?
mihez kezdjek azzal - például -, mikor a liftben - itt is csak 4 emelet magasság, de szerencsére! - közelebb jön, puszit kapok arcomra, majd egy icipicit a számra is? én meg mint egy tizenéves csitri csak hagyom, meg viszonzom is, meg nem is, mert tulajdonképpen azok a puszik nem csak adva, hanem kérve is voltak, és közben a nagy semmi forgott az agyamban, legalábbis az ötleteket tekintve, hogy akkor most nekem mit is kellene tennem, hogyan kellene reagálnom???? ötlet?
aztán mond olyanokat, amikből azt gondolom, hogy egyáltalán nem is érdeklem, valami fura szórakozás csak ez az egész.
aztán mond olyanokat, mikből azt gondolom, hogy érdeklem, azért ez a fura szórakozás.
aztán végiggondolva az egészet csak könnyesre nevetem magam a helyzeten, mert annyira hihetelen vicces és néha kissé groteszk.
csak tudnám hogyan kezeljem...
