csütörtökön temetőztünk. nem szeretek temetőzni. nyanya folyamatosan velem van. nagyapára is sokat gondolok, nagyira kicsit ritkábban. velem vannak, de temetőbe nem szeretek menni. nem érzem a bensőséget, nem tudok kövekkel beszélgetni, nekem nem megnyugvás a sírral való foglalatosság. nem attól vannak velem az eltávozottak.
de letudtuk, ezt letudtam csütörtökön.
pénteken kölykök ebéd után el, én ki szigetre, kör, meg egy kicsi, mivel volt 100-200 méter gyaloglásom útközben.
aztán 9re mentem Ahoz, irány a tánc, reggel 4ig sikerült ropnunk, majd levezetésként egészen hazáig sétáltunk. fél6kor tettem le a fejem. ébredés dél körül, reggeli, mozi - a spanom csaja, simán kihagyható film -, fél7 lehetett, mikor immár otthon megpróbáltam valami ebéd félét tuszkolni számba.
ekkor viszont sms jött, érdeklődve, hogy mit csinálok este. egyezkedés, konstatálás, hogy kölykök mindenütt útban - nálam nagyobbikom tért haza rajtaütésszerűen -, hát így lett ebből az estéből is táncolós, de a simulós, csókolózós fajtából való. beszélgetés, borozás, tánc, csókok és miegymás. igazán jó kis éjszaka volt. egy éjszaka, mikor a visszanyert óra külön ajándék.
délután Aval még lazítottunk kicsit a thermalban, most pedig egyszerűen csak fáradt vagyok. szeretem az ilyen hétvégéket.
