jó, erről a quimbyről nem írok a fesztblogon. nem írok, mert - bár fantasztikus volt, de - nem tudnék a koncertről értekezni. pedig nagyon jó koncert volt, de nagyon fura is.
nekem fura.
sok-sok éve, egy kft-n még nem volt furcsa, hogy van velem egy hímnemű, aki átkarol, de most, ennyi év után, annyira fura - igen, fogom még párszor ismételni a jelzőt - volt, hogy van velem valaki, aki érintene, ölelne, fogná kezem és csókolna.
már az fura volt, hogy eljött a koncertre. nem értette miért tartom ezt különösnek, azt állította, h amit ő megígér, az úgy is lesz. hááát, nem tudom, mindenesetre a koncerten ott volt.
az is fura volt, hogy megismerve nagyobbikom nem vált távolságtartóvá, vagyis ugyanúgy viselkedett, mint kettesben szokott.
meg tudnám szokni az ilyesmit. de vele ez szóba sem jöhet. így jó ez. havonta, kéthavonta, negyedévente egy jó este. majdnem tökéletes este.
majdnem.
