hétfő - elkezdődött. 10kor bevettem magam a konyhába és este 8 körül már vágeztem is. korábban és fáradtabban az előző években megszokottnál. a fáradtságnak tudható be, hogy a mézes-krémes már nem készült el, lett viszont kókuszgolyó.

kedd - folytatódott. nagyobbikom reggel 5kor ért haza, 10 után keltem, ő 11kor, aztán takarítottunk, estére már nem volt lisztes a lakás és még a fa is elkészült, díszítve pompázott a szobában.

na ekkor már fájt a bokám, a dög. ma egész nap pihentettem, így aztán fáj a hátam, a derekam, a mindenem, mert nem bírom az egész napos ücsörgést.

de ma előtt még szerda - feladat már csak a kaja elkészítése. dél körül neki is álltam, kényelmesen ment minden, 4ig még egy órás fürdőzés is belefért.
imádtam, hogy ennyi sok nap volt szabadon szenteste előtt és ezentúl asszem mindig 23án fogunk díszíteni.

a kaja - halászlé és rácos hal - idén fantasztikusra sikeredett, ezt szerénytelenség nélkül állíthatom.

aztán jöttek az ajándékok. a zsákfotel jó választásnak bizonyult, mindkét leszármazottam elégedetten ücsörgött a sajátján. aztán persze ott volt a wii fitt, itt meg nagyobbikom, amint épp nemtom mit csinál épp rajta:

kisebbikem sílécet is kapott csokiból, egy tábla az egész, elfogyasztani igazi kihívás.

én pedig nagyobbikomtól megkaptam az óhajtott fényfüzért, ami maga a gyönyörűség:

ma - a döglés napja.

holnapra már ki kell találni valamit, mert hosszútávon - ez az egy nap már annak számít! - nem ezt nem bírom.

jó karácsony!