wetpaint

vasárnap a második és az edzés között megnéztem tilla filmjét, a pánikot. nekem tetszett, különösen az a jelenet, mikor a csoportterápiás kezelt jól bemos a dokinak, majd gyógyultan távozik. meg a fényképek a tűzoltókkal, na azok is nagyon jók. aki nem érti miről beszélek…

a kettő összesen nem volt másfél perc. ha már nincs koncert szombaton legyen randi, megszervezésre kevés az idő, elfogadom egy ideje már agitáló pasi invitálását. hála istennek van annyi eszem, hogy nála elköltött vacsoráról hallani sem akarok, marad a találkozó árkád…

emlékszel a mozdulatra, amikor a férfi ujjaival simítva körbe rajzolja szemedet, simítja a csontok nyomát, arcodon keresztül álladig, majd újra indul, de immár egyenesen halad, homlokodtól orrodon át a szádig? emlékszel? emlékszel a mozdulatra, ami elsimítja hajad füled mögé,…

a főoldalon találtam. a helyetekben én kipróbálnám.

nem fáj! na jó, kicsit még igen, de mi ez a mögöttem lévő naphoz képest? semmiség! a végén még elalvás előtt - mert ma éjjel az is lesz, remélem - táncra is perdülök. rögtön a forró fürdő után. lehet, hogy mégis tudnék holnap dolgozni, menni vidékre? vagy mégis…

nem követem el többet azt a hibát, hogy egy akármilyen oldali regisztrációnál a fríméles címet adom meg, mert arra már megint nem érkezett meg a visszaigazolás - cím többször ellenőrizve, elírás nem volt -, bezzeg a hotmélesre már azalatt becsengetett a postás míg a…

reggel, mikor kisebbiket vittem oskolába megláttam egy hírdetést az önkormányzat hírdető tábláján, minek hatására: igen, döntöttem igen, elmegyek szavazni igen, behúzom magam ikszeit már ha a két koncertes nap után még lesz erőm megmoccanni, persze.

hétfőn hajnalban, 3 és fél óra alvás után arra ébredtem, hogy fáj. ahhoz képest, hogy szunyálni többet nem sikerült és a fájdalom sem enyhült, egész jól bírtam a munkát, sőt előtte még tornázni is elmentem, kata égette volna velem a zsírt, no abba majdnem belepusztultam.…