még novemberben - vagy októberben? - volt az az egész napos görcs, aminek hatására elmentem dokihoz, sőt mi több, beszéltem is neki bajomról (mert azért vagy kétszer egyébként is voltam nála, csak sosem szóltam egy szót sem. míg max 4 óra alatt elmúlt a görcs és csak több havonta jelentkezett, minek?).
az ultrahang megmutatta amit sejtettünk, epekő, sok, kicsi, műteni kell.
irány uzsoki, keressem az ördögi dokit, mondta a doktornő, én ezt tettem, röviden elszórakoztattam a nővérsereget, majd megállapodtam egy januári műtéti időpontban a főorvos úrral. meg kell hagyni, szimpatikus volt, mindig szerettem, ha valakinek van humora.
persze a kivizsgálás az ónos napra esett, tulajdonképpen szerencsére, mert így nem derült ki, hogy mennyire elszúrtam az egészet. a beutalókat elolvastam, meg a harmadik lapot is, legalábbis az elejét, hogy 21én legyek a kórházban. ki gondolta volna, hogy még azt is ráírják, h a kivizsgálás napján hajnalban legyek ott náluk mindenféle laborok céljából. a röntgen megvolt, aztán jött a veszett telefonálás, h út csúszik, aneszt hiába vár. ekkor derült ki, labor nélkül eleve hiába mentem volna. hála az ónos esőnek!
aszisztens segít, bevonulás előtt két nappal sürgősségin fogadnak, műtétnek akadálya nincs.
előtte nap doki hív, ha tudok menjek korán, korábban, velem kezdenek. hurrá! utálok várni, egyébként is csak túl akartam lenni az egészen.
időben érkeztem, felvételi előtt még senki, doki épp jön kifelé és csodák csodája rám néz, mondja épp azt gondoltam de jó lenne, ha itt lenne és már visz is befelé. megvárja míg felvesznek, cipeli táskám, később is, át folyosókon, be a kórterembe, nővér már a sarkamban, zuhanyozzon fertőtlenítővel, vegye fel a papír köpenyt, már toljuk is az ágyat, lakkot közben mossa le - előző este kentem ki körmömet -, száguldunk, n9 és már a műtőben ismerkedem, mit ismerkedem, barátkozom az altató géppel. mégis számítógép, gondolom csak jóban leszünk.
aztán fél10kor már a szobában csacsogok az ágyamban.
folyt.köv.
