nagyon jó kis buliban voltam szombaton, köszönet érte Znek és Tnek!

az összejövetel hivatalos célja felújítást megelőző lakásrombolás volt, aminek - legalábbis távozásomig - csak mérsékelten tettek eleget a megjelentek. született pár kép a falakra, de tapétát csak T tépte, ő sem nagy meggyőződéssel.

9 után érkeztünk, előtte csupán két kocsmát látogattunk meg, elsőben volt kollégával, másodikban hegedű - vagy gordonka? - versenyt nyerő gyerek büszke apjával és egy rendes csaposnővel találkoztunk, aki különösebb huzavona nélkül adott el nekünk vörösboros poharat. a vásárlással együtt kétségbeesésem, hogy műanyag pohárból ihatom a piros szőlő levét, is elmúlt.

a lakás szinte üres, tökéletes asztalként egy leszedett ajtó szolgált egész éjszaka és még reggel is. talán a hibátlan dizájn az oka, talán a drága terítő - klasszik pokróc -, de életem első bulija volt, ahol egy pohár tartalma sem ömlött rá az abroszra. bár lehet azért, mert a pokróc nem is abrosz, hanem póker asztalt takaró posztóként funkcionált. arra pedig vigyáz az ember, még egy lakásrombolón is.

a póker komolyan indult, volna, ha nincs ott annyi kezdő, velem együtt. mi meg csak röhögcséltünk, pénz nélkül akartunk játszani, mindent elkövettünk, amitől az asztalnál ülő egyetlen profi kissé ideges lett. aztán megnyugodott, játszottunk, az elején kiesett, mert voltak olyan amatőrök is - bocs T!:) -, akik akkor is licitáltak, amikor nem volt logikus.
leszúrtak, h zseton öröklés nincs, aztán egy kihagyott kör után kölcsön tallérokat tukmáltak rám, amiket egyben feltettem és egy véletlen folyamán nyertem is.
aztán vesztettem.
sosem fogok pénzben játszani, ígérem!

aztán csak beszélgettem egy rossz fiúval, két íróval, a rosszabbik első könyvét olvastam, másodikat nem bírtam, ő rosszalva emlékeztetett, hogy a negyediknél tart; a jobbik egy könyvét sem, még a kutyást sem, mire ő "az a legjobb!", mire én "jövőhéten azonnal pótolom".  az idézett párbeszédek ellenére hosszan csevegtünk.

T egyszercsak elment és nem sokkal utána én is akartam, de aztán ez csak szándék maradt.
beszorulva a "büfé" mellé elvesztettem két fülbevalómat, ha bármelyik festő megtalálja ki ne bodja!

mire körülnéztem 5:22 lett, még téli időszámítás szerint. hívtam taxit, Ztől pénzt is kaptam rá, amit aztán nem költöttem el, mert taxi nem jött, bkv lett a dologból.

az este poénja a pasi, aki állítja, h san giminanoból érkezett hazánkba 15 évvel ezelőtt. ő állítja, h a város(?) halál unalom, ha eltűnnek a túristák semmi nincs. ezt hiszem is, meg nem is, de azért inkább laknék mégis kicsit abban a két éve kinézett házban magam is, hogy eldöthessem igazat mond-e?