a hétvége csütörtökkel kezdődött, mikor is fiam kihozta 2 4 7 barátját, egyik és saját barátnőjét, ami vele együtt összesen 10, megünneplendő, hogy leérettségiztek.
kisebbikemet elzavartuk aludni - ifik nem ihatnak a pajtások előtt és a 10ből 5 az volt -, majd nekiálltak mulatni. a vodkából fény készült és fogyott rettentő mennyiségű sör. én boroztam. fiam osztálytársai elsőre megrémültek mikor kiültem hozzájuk, de látták, h a gyakorlott vasutasok nem zavartatják magukat, így aztán ők is felengedtek.
nem kell mondanom, h nagyon eláztak, de nagy stressz alól szabadultak, így nem cseszegettem őket. illetve mégis, de akkor csak azért, mert lefekvésem után elhagyták a teraszt, nekiindultak a falunak, de visszaparancsoltam a bandát, mivel lelki szemeim előtt megjelent a kép, amint beugranak a bányatóba, de ki már nem jönnek.
másnap reggel kisebbikem óvakodott be a szobába és azt suttogta, "anya! be vagyunk kerítve!" . srácok aludtak lent és fent is. mi pedig igyekeztünk halkan reggelizni és elhagyni a lakást, h ne ébresszük fel őket.
munka után rohantam haza, másfél óra alvás és következett a péntek este. run és én kimozdultunk, miután szerdán kétségbeesve hívtam, h mit csinál ezen az éjjelen, mert én semmiképpen nem akarok otthon maradni.
a kérdés, h jól döntöttem-e az est végkicsengése szempontjából kérdéses.
lady dömper. a magic mirror addig volt jó hely, míg ő konferálta a bulit. dömper pasinak sem lehet szép, nőnek meg kifejezetten csúf, de kifestve, puccos ruhákban, flitterrel és tollal fergeteges összhatást nyújt. persze csak akkor, ha meg is szólal. szókimondó, mocskos szöveg, tele önismerettel, hogy az őt körülvevő társaság ismeretét már ne is említsük.
az ő 45. születésnapjára indultunk. (csak nekem rémlik, h a szigeten 50esnek mondta magát?)
persze taxival mentünk, vidéki lányként alibim is volt, h miért nem ismerem a nyugati környékét. nem mentünk be, 10 körül még csendes volt minden, hanem elindultunk kocsmát - és wct - keresni. az oktogon és a blaha között minden keresztutcában van több kocsma, de a nyugati és az oktogon között a teaházak tobzódnak. wcre maradt a gyorsétterem, kocsmának a cactus, az első pohárral a sarki kocsmára ittam, ami még anyukám idején is létezett, de az új világot nem bírta, valami kávézós hely készül belőle, elvégre abból sincs elég még a városban.
szülinapra még éjfél előtt érkeztünk, belépőből így 500 forintot spóroltunk, karszalag fel és irány a pince.
aztán jött a felismerés: itt vannak a pasik! az összes. itt vannak és nyalják falják egymást. runhoz képest én jól viseltem a dolgot (az azért erős volt, mikor a beengedő fiú mellett kiabálta a telefonba a taxisnak, h azonnal jöjjön és mentsen ki minket), de ekkora nyilvános farok-fogdosásra én sem számítottam. míg lady dömperék a műsort nyomták fent én nagypasit és kispasit figyeltem. nagypasi - meg kell hagyni igazán jól nézett ki. magas volt, szélesvállú, jóképű. és buzi - szerelmes volt kispasiba, még fel is emelte, mikor az nem látta a színpadot, de kispasi szeme a többi pasikat vizslatta, reggelre talán több máspasival is megcsalta nagypasit, aki az egymásba fonódó pillantásokból semmit nem vett észre. sajnáltam, komolyan.
azt is szomorúan állapítottam meg, hogy a meleg társaság nem feltétlenül egyenlő a laza, barátságos társasággal, ebben a klubban semmiképpen. ráadásul itt mérik a város legrosszabb roséját, ami még hosszúlépésként is teljességgel ihatatlan.
mire én eluntam a mozizást - figyeltem a különféle ismerkedési technikákat és megállapítottam, hogy azok leginkább életkorilag behatároltak - run besokallt és eljöttünk. nem vágyom vissza, bár egy leszbi bár még tervben van, biztos akarok lenni abban, hogy a nők nem akkora majmok mint a férfiak(???).
szombat este a múzeumok voltak műsoron, leírás a fesztblogon. ha ott nem áradoztam volna eleget az elektrotechnikai múzeumról - na mi a nevében az MMKM? honlapon megnézni nem ér! -, akkor itt most megteszem. zseniális múzeum! a rendhagyó fizikaórára pedig szerveződik saját csoportunk is, mert az olyan, h arra gyerekeimet is el kell vinnem, sőt mindenkit aki kicsit is kapható rá. az egész titka egy előadó, aki nem szakszavakkal és képletekkel akar dobálózni, hanem csak megszerettetni kicsit a fizikát akár azáltal is, hogy a tesla tekercsre gyümölcspárolót applikál, amiből a szikrákat egy olló segítségével átvezeti magán, hogy a másik kezében lévő fénycsövet világításra bírja. de nem kell ekkora kunszt sem az élvezethez, elég bemutatni mint szólal meg egy alumínium teáskanna egy tekercs és egy mágnes segítségével. nem volt sztereó, de a zene szólt, sőt még a hangerő szabályozása sem volt probléma.
egy szó mint 100, ezt a múzeumot mindenkinek látnia kell!
meg a műcsarnok aktuális kiállítását is, amire szintén elviszem kisebbikemet is.
szeretem a múzeumok éjszakáját. az esőt nem, de az éjszakát igen.
és még egy apróság: múzeumok előtt fröccsöztünk volna egy pohár erejéig, de nem tudtunk. mert egy pohár kedvéért nem vettünk volna poharat. szerintem ha fröccs, akkor marhaság egy a pohárvásárlósdi, de nagyon! egy fröccs kedvéért nem fogok venni egy - ronda - poharat, h aztán cipelhessem egész éjjel.
vasárnap este már csak pihentem és tanakodtam, h dagadós lábam milyen halálos betegséget jelez. sajnos túl jó ötleteket találtam a neten. de a hétvégi hangulatomnak ez azért nem ártott, viszont pont beleillett a hétfői gyönyörű szürke, esős időbe.
