a prücsök krajcárkája
egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis prücsök. ez a kis prücsok mit gondolt, mit nem magában, elég az, hogy kiugrott a kemence háta mögül, s elindult világot látni.
ment, mendegélt a kis prücsök, hegyeken-völgyeken által, erdőkön-mezőkön keresztül, s egyszer csak megáll, néz, néz, csudálkozik: valami fényeset látott a földön.
- ugyan mi lehet ez a fényeske? - kérdezi magában.
jobban megnézi, fel is veszi, tél-túl megvizsgálja, s nagyot kiált a kis prücsök:
- hiszen ez krajcárka!
az ám, csakugyan krajcárka volt.
hej uram, teremtőm, örült a kis prücsök, de hogy örült! tovább ugrált, szökdécselt nagy vígan, s folyton azt cirpegte: "csak van, akinek van, csak van, akinek van!"
bezzeg, hogy van, akinek van, s nincs, akinek nincs. ez már szent igazság.
hanem a jókedve hamar búra fordult. éppen jött az úton vele szembe egy obsitos katona. ez meglátta a kis prücsöknél a fényes krajcárkát, s gondolta magában: ugyan minek a prücsöknek pénz.
no, ebben szent igaza volt az obsitosnak.
hirtelen lehajolt a földre, nyakon csípte a kicsi prücsköt, s elvette tőle a fényes krajcárkát.
hej, de elszomorodott erre a kis prücsök! nem is ment tovább, nagy bújában, bánatában visszafordult, s meg nem állott hazáig. s amint ment, mendegélt hazafelé, folyton azt ciripelte: "csak így bánnak a szegénnyel, csak így bánnak a szegénnyel!"
150 éve, 1859.szeptember 30án született Benedek Elek, őrá emlékezve lett ez a nap a népmese napja. erről emlékeztem meg az előbb.
a mese Benedek Elek, a vitéz szabólegény című gyűjteményéből való.
