nekem is a 42 jutott eszembe, amint megláttam. hogy ő lesz-e, hogy lesz-e ő egyáltalán az majd kiderül.
neten akadtunk össze, olyan oldalon ahol nem szokás hosszútávra ismerkedni, ráadásul én írtam neki. kérés nélkül küldött képet, adott telefonszámot, ami meglepett, ráadásul az msnje is működött, sőt randit is megbeszéltünk. randit, de milyet! semmi séta, vagy kávézó, meg sablonok, semmi menjünk hozzá azonnal, semmi ilyesmi. ncis kiállítás, esetleg kávé. ez volt a program.
kicsivel hamarabb érkeztem, a téren volt ugyan egy srác, aki akár hasonlíthatott volna a fényképre, de igyekeztem nem arra nézni és buzgón imádkoztam, h ne ő legyen. fiatal is volt, alacsony is volt, egyáltalán nem tetszett.
4 perc várakozás után érzem, h rezeg a táskám (persze én nem az igazi számomat adtam meg a pasinak), keresem a telefont, közben észreveszem az érkezőt. mire felveszem lebont a készülék, látom hív buzgón újra, odasétálok és rászólok, vajon felveszi?
bemutatkoztunk, elindultunk a kiállítás felé, de kérésemre először mégis a kávét vesszük célba, hogy aztán majd két órát üljünk mellette, mire elindulunk a kiállításra.
ott először megfejtettük az ő bűnügyét, majd az enyémet.
úgy volt, hogy én 4ig érek rá, ő 6ig.
7 is elmúlt, mire bombariadó okán el kellett hagynunk a mammutot, a parkolóba még lekísértem, hogy aztán otthagyjam, engem már vártak több helyen, korábbi randi végre volt számolva az esti program, ki gondolta volna, hogy fél1től eddig húzzuk?
nem tudom mi lesz a dologból, lesz-e valami, de az biztos, hogy ő a második pasi, aki a hosszú évek alatt felkeltette az érdeklődésem. szerdán találkozunk, aztán majd kiderül lesz-e következő.
