azt azért nem gondoltam volna, h minden újságot és minden könyvet, egy híjján, kiolvasok majd, amit magammal vittem. ízek, imák, az út, a második fiala könyv, HP első angolul és még a szputnyikba is belekezdtem. meg az újságok. mire hazajöttem semmi, de semmi feldolgozandó nem maradt.
6 nap, 3 helyett, azzal a kva csővel az oldalamból, amin csak folyt a lé belőlem vég nélkül. pénteken haza! de legkésőbb szombaton! talán vasárnap, miből a végén hétfő lett. de legalább vasárnap délután eltűnt a cső. estére jött helyette hőemelkedés, meg az izgulás, h a végén amiatt nem engednek szabadon. de ahogy jött, úgy ment.
a máv kórházra - a többihez képest - nem lehet panaszkodni, 3 ágyas kórtermek, wc, zuhany - amit úgysem használhattam -, az meg nem az ő hibájuk, h annyian voltunk, h 4 ágy volt bent egy napig. na az a nap volt az első, amikor altatót kértem.
meséljek arról, h a vérnyomásmérőkből 1 a kórházé, a többi a nővéreké? behozták, h dolgozni tudjanak. állítólag csődben van a kórház. ezt a hírt pont a műtőbe tolásom előtt nem szívesen hallottam.
az ágyak meg, fogadok, gyerekekre vannak tervezve, pont rövid, pont keskeny egy magamfajtának. meg a mellettem lévőnek is. meg mindenkinek, aki nem hanyatt fekszik egész nap, moccanatlanul.
hát, ez volt a kórház, 6 napig.
