az ilyen helyzetekben én mindig elmentem. soha nem küzdöttem, egyszerűen csak odébb álltam.
és most nem tudom, h a kudarctól félek-e, vagy tényleg bánt, h csak végső megoldásként, minimális üzemmódban merült fel nevem. szükség megoldásként és nem azért, mert hisznek bennem, mert tudják, képes vagyok rá.
rosszul érzem magam ebben a helyzetben és nem látom mint változhatna ez.
