hazajössz, már látod, h kisebbiked halál rosszkedvű, sejted, nagyival van a gond. köszönsz, reggelit csinálsz, közben kölyökből kiszeded mi a gond, nyugtatod, el is simulna a dolog, de akkor nagyi bejön és te meghallgatod, h mindannyian utáljátok, különösen te és még a kis kannáját is direkt lerúgtátok - te közben tanakodsz, h miről beszél és azóta sincs fogalmad, melyik az a kis kanna - csöve kilyukadt és most mindenhol dől belőle a víz. egyébként is, mindent pazaroltok, mindent tönkretesztek, a fiaid sem tudnak dolgozni, pedig arra kellene nevelni őket és nem tévézésre, mert mi lesz majd, ha nem lesz semmi és egyébként is, ő segít, de még csak meg sem köszönöd, olyan vagy, mintha nem is ő nevelt volna és még a kiskanna is.
az elején még harcolsz, próbálod karakírozni, direkt lementetek és jól megrugdostátok a kannát, de nem használ. aztán már csak hallgatsz. a monológ folytatódik, de hallgatsz. hallgató emberrel veszekedni sem lehet, így elindul. kifelé még összeveszik kisebbikkel, aki direkt úgy rakta bele a levágott szőlőt a kukába, h más ne férjen bele és neki ezt most ki kellett pakolnia és újra betennie.
te pedig tudod, h ezen az estén nem bízhatod rá kisebbiket, két választás van, vagy viszed magaddal koncertekre, de akkor reggel nincs szolgálat - nem akar menni. mármint szolgálni -, vagy nincs koncert és itthon vagytok. mert nagyi újra hall és ezzel visszatért a rendezkedés, irányítás, mert újra tökéletesen magabiztos. ez utóbbinak te örülnél, ha ennek folyományaként nem te kerülnél megint terítékre.
