az úgy volt, h felmentünk, pontosabban és szerencsére felvitettük - mert én gyalog aztán soha, még lefelé sem, pláne nem sötétben - magunkat a Rekettyés utolsó bulijára. részemről ez egyúttal az első is volt. a Blue dogs már bőven nyomta, páran táncoltak. bent minden asztal foglalt, mi még kint maradtunk egy cigi és az általunk vitt rosé fröccs elfogyasztásának idejére. run ismerőst talált, kicsit beszélgettünk, térerőt vadásztunk - ha már otthon hagytam egyik gyereket másikra rábízva, ráadásul másikkal még fuvaroztattuk is magunkat, akkor legalább érdeklődjek, h meg vannak-e -, majd bevettük magunkat a tánctér szélére. persze egy szám után a banda rögtön szünetet tartott, mialatt mi fröccsöket vételeztünk, majd a folytatásban veszett táncba kezdtünk. ha buliról van szó, akkor a Blue dogs nagyszerű zenekar. a szaxis morcosságát a gitáros szexisége bőven kiegyenlíti.
míg táncolunk pultnál ülő pasi vigyázza korsóink, minden kortynál váltunk pár szót, de ő runra startolna inkább. de mire mozdul, addigra tudást igénylő tánc jön és runt elkapja egy jól táncoló pasi, akiről sajnos első mosolyánál kiderült, hogy fogak terén nem áll a legjobban.
így maradtam én, táncoltunk, majd elhúzott egy asztalhoz beszélgetni, majd ki és ott csókolóztunk. kérte hívjam majd, mondtam arra ugyan várhat, így nem maradt más választása, elkérte a számom.
lefelé, a már tízpercek óta várakozó autóhoz - benne a fiam - még bodzásztunk kicsit a sötétben és én elég boldog voltam a tökéletes este okán. na ja, ennyi nekem tényleg elég, kis tánc, kis csókok, bókok, aztán mindenki a maga útján.
pasi vasárnap reggel hívott, de én aludtam. annyira meglepett, h visszahívtam, persze nem vett fel. aztán hétfőn hívott, szerdára pedig randit beszéltünk meg. ez nyugtalanított, éjszakai flörtben jó vagyok, de száraz randizásban nem.
azért ott voltam és ő is, ráadásul rendesen öltözve - egy biciklistől ezt nem vártam - jó szagúan.
rómain beszélgettünk, vagy két órát és mire jött a vihar én döntöttem és hazahoztam. nálam volt beszélgetés, bor és szex. jó szex.
hiányérzet nélküli jó éjszakák, reggel pedig hazavittem.
runnal beszélgetve utána szépen felfejtettem miket nem kellett volna mondanom, tettenértem viselkedésem azon pontjait, ahol egyértelműen közvetítem, h nem számítok kapcsolatra, csak alkalmira. talán ezekről kellene leszokni, mondatokat nem mondani és akkor felmerülhetne, h tovább is tart valami.
de az érzéstől, h egy-két este szép és jó, de többet nem szeretnék, mert ez a pasi nem pálya, miként szabaduljak? lemondhat az ember elvárásairól hiányérzet nélkül?
társnak az elvárás elég silány.
