wetpaint

oké, az ember nem a jegyért ír, de azért ez piszok rosszul esett. ez volt a hab tetején a mogyoró, az ami méltó zárása a mai napnak. igazság szerint kétszer megnéztem a postafiókom, mert nem akartam elhinni, hogy egy nyamvadt napi sem. semmi. az igazságos elosztásba nem fértem bele.…

holnap munka. rettenetes. ami éltet: a héten harry potter, pénteken stones, szabad hétvége piaffal, kilátások kis völgyre, és már a szigetig is csak 23 nap van. az pedig lehetetlen, hogy 23 napban ne legyen valahol valami jó kis zene. hátha társaság is akad hozzá.

a beszámolósdiba elárulnám, hogy mennyire piszok jó volt egy hét hazai hírek nélkül! bár gép volt nálunk még a postaládáinkat sem néztük meg, nem lehet olyan sürgős ügy, ami egy hetet ne bírna ki. aztán átlépve a határt jöttek a rádiók, a negyedes, feles, egészes hírek…

a lekvárból több mint 20 üveg lett, miből 4 diétás, hogy végre én is önfeledten tömhessem magamba a lekváros kalácsot egy-egy hideg téli vasárnap reggel. muffin két tepsivel készült, a másodikból maradt is, az első szinte a sütést, hűlést követően eltűnt különféle…

"Ha egy férfi megérint a szavaival, akkor a keze sincs már olyan messze." "Ha egy férfi kinyitja a kocsi ajtaját egy nőnek, akkor vagy a kocsi új vagy a nő." "A fiúk olyanok, mint a hal - van fejük, mégis a farkuk irányítja őket." nem igazán eredeti…

és lám, a jó (jobb) kedvhez elég az is, hogy a kölykök hazatértek. ki hitte volna? én jó ideig nem, de lassan klasszikus anyuka lesz belőlem, vagy valami olyasmi. és pénteken koncert, tánc, zene, sör, zene, koncert, tánc, sör, tánc, zene és így tovább.

és akkor eljön az este, leülsz, érzed a késztetést, hogy írj. elolvasod a napi adagot, forognak benned a gondolatok, tanakodsz miről írj, a késztetés egyre erősebb. nyafognál megint a nyárról, a pasikról, említenéd az ügyfelet, aki tetszik neked - nem volt ilyen az elmúlt…

GY megkérdezte éjfélkor, hogy kívántam-e valamit. be kellett vallanom, semmit. gondoltam gyerekeimre, abban a pár percben velük akartam lenni, majd csak vártam, hogy elüljenek a himnusz utolsó hangjai is. utólag kívántam egészséget, mint minden este elalvás előtt, meg boldogságot…

látom én a többi blogokban, hallottam rádiókban, láttam tévékben, hogy szezonja van - pontosabban volt, mert ez már az utószezon - az éves összefoglalóknak, érzem ám én is a késztetést, hogy elkövessek valami ilyesmit. ingujj felteker, ceruza kihegyez, tiszta papír előkészít…

ha idén már nem jönnék, ami azért nagyon valószínű, mindenkinek a lehető legjobbat!