a lekvárból több mint 20 üveg lett, miből 4 diétás, hogy végre én is önfeledten tömhessem magamba a lekváros kalácsot egy-egy hideg téli vasárnap reggel.
muffin két tepsivel készült, a másodikból maradt is, az első szinte a sütést, hűlést követően eltűnt különféle pocakokban.
kiderült az is, hogy a meggyet alattunk lévő utcában lakó bácsi szedte le, hanem szemben lakó néni hozta, így bácsitól most vájdlingot vissza kell szerezni, néniek azt hiszem lekvárt fogok adni hálából. a kiderülés oka egyébként az volt, hogy vasárnap délután beállított egy nagyobb vájdling cseresznyével. nem is értem, hogy ezeket most miért kaptuk, de örülök neki és kész.

egy pasival is talákoztam szombaton, ő már jelezte, hogy szívesen látna minél előbb újra, asszem kivételesen igent mondok. no nem azért, mert annyira oda lennék meg vissza, hanem azért, hogy adjak kis időt neki, illetve általa magamnak. mert 'nem kell mindenkit elsőre lepattintani!', meg 'ugyan, ne legyél már ilyen!' hallom magam körül, nekem címezve bnőktől. úgyhogy, most megpróbálok nem olyan lenni és nem elsőre pattintani. másodikra.