végül csak felöltöztem, hajtott a gondolat, hogy hazaérnek a kölykök.
tegnap kisebbik barátja nálunk aludt.persze volt sírás, mert ő épp a nagyszüleinél szeretett volna. anyája benézett hozzánk, beszélt fejével, azután már nyugalomban telt az este. csak reggel ébredhettek volna kicsit később. azért annak a kölyöknek sem könnyű, általában nem otthon alszik, legalábbis így vettem észre. ezért van szerintem az, hogy rosszul reagál az ilyesmire. pedig egyébként örömmel és szívesen van nálunk. tavaly, mikor először aludt nálunk semmi gond nem volt. pedig akkor hetente egyszer ő volt nálunk, egyszer enyém náluk. egyetlen alkalommal volt hiszti, mint kiderült akkor is azért, mert már másfél hete nem aludt otthon. kiskölyök.
rosszkedvem enyhül, de nem veszik el teljesen.
piros cipőm van rajtam, az amelyikből vettem újabb párt is. mert több piros van. ez a gyengém. visszatérve erre: az újonnan vett rajtam, ami egy számmal nagyobb mint a régebbi. muszáj volt megvennem, nem állhatott utamba, hogy nincs a méretemben. egyébként is, van cipő, melyből eleve 40es kell. szóval igazán semmi oka rá, hogy lötyögjön a lábamon, az az egy szám nem a világ.
de hiába mondogatom ezt neki, ha hordani akarom tűrnöm kell az enyhe lötyögést. én pedig tűrök. mindent a piros cipőért!
