bort innom este. vöröset, villányit. mert május végén ott töltünk egy hétvégét. már tervezzük egy ideje, ma hirtelen kijelöltük az időpontot és foglalunk. szállást.
nekem pedig egyszerűen muszáj volt vennem egy üveg bort, mezt ízlelőbimbóim tüntetést rendeztek, követelték az ízt. az orrom, mint külső támogató csatlakozott, az illatot akarta. mit tehetett a pénztárcám? fizetett.
pedig én egyáltalán nem értek a borokhoz. de van szakértőm, téblábolva a polc előtt mindig őt hívom. és még sosem csalódtam.
gere tamás villányi portugieser. amit ma estére javasolt.
szerencsére hallgattam rá.
