tolcsva. rövid forgolódás után megtaláltuk, szintén rövid tökölődés után sikerült helyet találnunk a hatalmas és üres udvaron, nem messze egy nem túl szimpatikus, ám megfelelően nagy kutyától, ami egy nem tisztázott hosszúságú lánc végén leste nyálát csorgatva az autó tartalmát. óvatosan szálltam ki és pillanatok alatt teremtem az autó kutyatekintet mentes oldalán.
pauleczkiék nem vártak minket. ment a szüret, érkeztek a konténerek, ömlött a szőlő a garatba. musttal locsolták. megkóstoltuk, bár általános rosszallással találkoztunk. borok előtt mustot?!?! mintha nem abból készülne.
igen, tényleg abból ittunk ami ott a gyanús csőből, gyanús színben ömlik kifelé. finom volt.
szóval pauleczki nem várt minket. ki hitte volna, hogy a másfél hónapja, a hugával megbeszélt időpontra megjelenünk? úgy, hogy nem szólunk előtte újra, hahó jövünk! szóltunk, majd nem szóltunk, hogy lemondanánk, vagyis mentünk. pauleczki fiú a háta közepére kívánt minket, de barátságosan beszélgetett velünk, hívta testvérét, majd kerített valakit, aki levitt minket a pincébe. mint kiderült szerencsénk volt a pasival. a hétvége legjobb óráit töltöttük a pincében és még fűtés is volt. előtte persze átfagytunk, de ki bánta? finom borok, élvezetes idegenvezetés, átfagyás után fűtés, mi kell még?
a legszebb pince, amit idáig láttunk. a legszebb. és a szag! az megint leírhatatlan.
a fal puha, vastagon rajta az alkoholista penész. óvatosan megfogdostam egy száraz részt, egészen valószínűtlen érzés megtapintani. évente 1 mm-t gyarapodik a penész. arról nem szólt a mese, hogy a jobb évjáratok serkentenék növekedését.
szamorodni: szamoje rodnyi, na írni biztosan nem így kell, de most nincs kedvem túrni a netet, szóval szamoje rodnyi, ami lengyelül valami olyasmi jelent: ahogyan született. valami lengyel pasi kérdezte a népeket, hogy miért szedik ki az aszuszemeket a fürtből, miért nem szedik le és dolgozzák fel őket úgy ahogy vannak, ahogyan születtek. na ebből az ötletből lett a szamorodni. finom ötlet volt, szerintem ez alapozta meg a lengyel-magyar barátságot.
Kanesütz Tibor az úr neve, aki mesélt a borok mellé. fantasztikusan!
tőle tudtuk meg, hogy a tokaji egy zárt borvidék, az 1800as évektől tiltott piros szőlő telepítése. arad környékén van piros aszu, mondta, megkóstolásra vár az is.
az első: hárslevelű-furmint cuveé, elsősorban a külső piacok kedvéért, finom, könnyű bor. kicsit túl könnyű, nekem.
2000es száraz szamorodni; annyira finom, hogy vettem is belőle, igaz csak fél litert. már csak az emléke van az üveg alján.
egyébként: amilyen nehezen szoktam rá a száraz borokra - köszönet GY kitartásának! -, annyira megkedveltem őket, sőt, az édes boroktól fájt a fejem. nem is ízlettek. pauleczki édes szamorodnija volt a kivétel, de most még a száraz van soron.
72, 93, 2000, 2003 nagy aszus évjáratok voltak, a fürtök teljesen, de legalább 80%ban aszusodtak. gondolom akkor az ép szemeket szemezték ki. már ha (energia)takarékos módon szüreteltek.
az aszuszemeket keménységük, illetve puhaságuk alapján sorolják osztályokba. asszonyok, tapasztalt asszonyok válogatják a szemeket, oda sem nézve. hangsúly: oda sem nézve, valamint tapasztalt. fiatal lányokkal aszu ügyben nincs mit kezdeni. illetve van, de nem a válogatás, hanem a taposás terén.
fennállónak hívták azt a hordót amit az egyik végére állítottak, tetejét kiszedték, belerakták az aszuszemeket, hagyták, hogy a lé kicsöpögjön belőlük. aztán betették a borba az aszuszemeket és jöhettek az eladósorba kerülő lányok taposni. 80cm - 1 méter magasságig rétegezték a szemeket, magasabbra nem rakták, hogy ne lógjon bele a lány. fehér ruha, szoknya fel, taposás, azt mondta az úr, hogy aszus évjáratokban mindig nőtt a házasságok száma. ma a családalapítási kedv fellendítésére nem alkalmas egy nagyon jó aszus évjárat sem, a lányok túl könnyűvé váltak, taposásra teljesen alkalmatlanok. arról ne is beszéljünk, hogy manapság kit izgatna fel egy térd, vagy egy comb látványa. még ha mustos is.
az aszut az aszu présben úgy kell kipréselni, hogy a mag ne törjön össze, mert attól keserű lesz a lé. macerás dolog ez a bor ügy.
hogy el ne felejtsem: fordítás: törkölyre száraz bor. a préslést követően újra mustba áztatják az aszutésztát. ez általában édes. máslás: seprőt felöntik musttal és kierjesztik. általában száraz.
5 puttonyos, 2000es - disznőkőn is ittunk ilyet. ez jobb. hélia D tokaji aszu - 5 puttonyos volt benne. marketingjét a pénzes alkoholistákra kellett volna alapozni.
94es muskotály aszu eszenciával zártunk. tényleg nagyon édes.
nagyon jó délután volt. az elején kicsit hangos, mert egy nagyobb csapat is bejött velünk a pincébe, de a pasi csak velünk foglalkozott. mesélt, mesélt, mesélt, mi pedig ittunk. a hétvége legfinomabb borait. jó volt látni, hogy a ffi mennyire szereti a szőlőt, a borokat.
visszakísért minket egy kocsmához, bisztróhoz, akármihez, mondván ott vehetünk bort.
és következett a nap kellemetlen meglepetése az első. mert utána jöttek még dégenfeldék.
a kimért bor nem volt azonos a kóstolt borral. minősége meg sem közelítette a pincében kóstoltak minőségét.
zúgolódásunk után a pasi kannákat ragadott és a srácok kíséretében visszament a pincéhez, teletöltötték a teletölteni valókat és elégedetten távoztunk.
azért, ezért a körért kár volt. annyira szép, finom, szimpatikus pincészet a pauleczki. nem kellene sumákolni.
egyébként az édes szamorodni sincs már meg, eltelt egy hétvége, küzdött, de nem élte túl.
jön: dégenfeld horror. holnap. ráér. jót úgysem tudok írni róluk.
