asszem túl vagyok a nehezén. szombaton 2-3 óra corában, kártya cetli becsukott szemmel való aláírása és már tulajdonom is a karácsonyhoz elengedhetetlen halom fontos cucc. másik listán gyűlik a kifelejtett dolgok sora - kell nekem biztosan szezám mag??? - még 23a előtt igyekszem erőt gyűjteni újabb rohamra. legnagyobb fejtörést hugom 5 gyereke okozta és most lőjetek le, de tegnap óta töröm a fejem, hogy a hatodikkal terhes-e, vagy az született meg nem is olyan rég....? ötödikkén. öt gyerek tutira van, igaz a neveket nem mindig sikerül sorrendbe tennem, de a hatodik....üssetek agyon, de nem tudom. mintha terhes lenne.... igaz évek óta terhes, két pocak között alig telik el fél év. mindegy. bögrekészlet lett a választás, egyszerűen nem lehet ennyi kölyöknek külön-külön venni valamit. az egész család kap nagy csomagot. ennyi.
ahhoz képest, hogy egy héttel vagyunk a határidő előtt, mielőtt lecsengetnék a futamot, egész nyugalmas volt a vásárlás, üvöltöző párokat sem láttam, mindenki csendesen volt elgyötört. mekkora lehet az a család ahol két fő három - cora méretű! - bevásárlókocsit pakol tele? milyen az amikor a csomagtartóba való átpakolás is fél óráig tart? jaj!
cora-pólus, mert miért is vásárolnék lakásom környékén, autózás nélkül??? ajándék asszem mindenkinek megvan, akinek meg nem azt nem látogatom karácsonyig, így ha valakit elkerülök, akkor az tudhatja, hogy kifelejtettem, az üzletek újbóli nyitására számítok.
