a szobába lépve első utam a függönyhöz vezetett, ami az erkély ajtaját takarta. elrántottam, ajtót kitártam és elállt a lélegzetem.

lábujjhegyen léptem ki a teraszra, féltem, hogy jobban megszemlélve eltűnik a tenger a szemem elől, a morajlás fülzúgássá alakul, én pedig felébredek. de nem. a tenger ott volt, ott maradt és morajlott rendületlenül.

idill. ha nem lett volna a tréning, a program amiért utaztunk, akkor ez az egy szó jellemezhette volna ciprusi tartózkodásunkat. larnaca, golden beach bay. ha nem nagyon nézel körül akkor gyönyörű. nem érdemes mindig alaposnak lenni.

ami egyértelműen kiderült: nincs jobb altató a tenger mormolásánál. talán az óceáné lehet. tengert akarok a nyitott ablakom alá minden éjszakára!

a tréningről nem ejtenék szót, vagy legalábbis nem túl sokat. fárasztó napi 8 órát ülni egy sötétített teremben, amerikai - lelkes! - előadó(ka)t hallgatni és úgy tenni mintha nagyon értenénk és követnénk minden szót. nem vígasztalt az sem, hogy született angol kollégánk is küzdött időnként kihívásokkal.
a napközbeni fárasztás sikeres volt, esténként sétára és bor és sajt beszerzési körútra futotta erőnkből. már amikor nem volt közös vacsora. a kaja egyébként teljesen kielégítő volt, igen run, én is híztam, csak veled ellentétben nekem ez még mindig nem válik előnyömre:(
a ciprusi borok finomak, nagyon is finomak, még a szálloda saját bora is, fogyasztottunk is rendesen. nagyszerű dolog borozni holdfénynél a tenger mormolását hallgatva!

napos, de szeles, esténként kifejezetten hűvös szeles idő volt, de engem a tenger rettenetesen vonzott. kézpróba alapján hidegsége elviselhető. németként talán melegnek mondanám. először csak mezítláb akartam sétálni a parton, a hullámok szélén. aztán érni kezdett a gondolat: megfürdöm. aztán megerősödött a gondolat: láttam másokat fürdeni. na jó, nem fürdeni, hanem bemenni a tengerbe, majd sebesen kijönni belőle. aztán a gondolat lassan tetté érett: társat találtam, megállapodtunk a hétfő délutánban. aztán mikor az előadások véget értek M. jött és kérdezte, akkor mikor? vett úszónadrágot, részéről fürödhetünk.
10 perccel később a parton voltunk. látva elszántságomat Mr.GY is csatlakozott. mire M. leért a partra mi már túl voltunk az első pancsoláson. két magyar, egy angol és egy portugál - mert M. még hozott magával valakit - ennyien voltunk a bátrak.  másnap láttam, hogy egy orosz is követte példánkat. következzék a dokumentum. az pötty vagyok én.

a tenger után a külső medencék vize melegnek és simogatónak tűnt, így ott hoszabb időt töltöttünk. persze a 'mihez képest' nem szabad figyelmen kívül hagyni!

a fürdés után irány larnaca, utolsó előtti nap, szerencsére társaság fele már utazik, így tréning hamarabb befejeződik. miénk a délután! sétálunk, fényképezünk, élvezzük a napsütést, majd mikor megint feltámad a szél kerítünk taxit, vissza a szállodába, borozunk a szélárnyékos teraszon és nézzük a tenger felett villogó eget.

larnaca egyáltalán nem szép, de az emberek barátságosak. nagyon tetszett nekem, hogy itt megvannak még az apró műhelyek. a gyertyakészítői, a suszteré, az autószerelőé, a varrónőé, mindenkié. üzletek, műhelyek a múltból.

és még valami, ami gyönyörű volt belülről: az Agios Lazaros templom.

az utolsó nap délelőttje a napozásé. a szél óriási, ahol a villogást láttuk éjjel ott nagy vihar lehetett, hozzánk csak a szele ért el. de mi nem hagyjuk magunkat. orosz kollégáinkkal együtt megtaláljuk a medencék mellett a szélvédett, de napos ágyakat, fekszünk, sülünk a napon. pirosra. nagyon jó érzés ez ilyenkor. este 8 körül a bécsi reptéren már direkt örültem, hogy megpirultam, hogy bőröm forró volt mindenütt, ahol a nap érte. mert így nem fáztam.
a következő kép pedig talán elárulja, hogy miért is nem volt sok kedvem elindulni a reptérre.

nem tudom eldönteni, hogy mennyire fogott meg ciprus. nyáron nem vágynék oda. talán áprilisban, legfeljebb májusban. mikor már kicsit előbbre tartanak a felkészüléssel, mikor már kicsit talán rendezettebb a környék - bár azok akik jártak már cipruson ezzel nem nagyon bíztattak -, de még nincs igazán szezon, tömeg. mikor már meleg a levegő, de még nem forró, mikor már kezd langyosodni a tenger, de még csend van a parton. igen, akkor szeretnék ott egy hetet.

elrepültünk. az airbusok jó járgányok, az osztrák légitársaság etető tálja szép, kajájuk finom. az almás sütit leszámítva. de nem lehet minden tökéletes.

és még egy kép valahol útközben, hegyek és utak.

a sajtot amit a ciprusi reptéren vettem átengedték bécsben is, pedig aggódtam az új rendszabályok miatt. megjegyzem, van egy kis különbség a szabályok betartatásában a görögök és az osztrákok között. pontosan olyan és akkora amekkorára a sztereotípiák alapján számítani lehet.

végül, annak aki eljutott idáig egy jó tanács: bécsbe nagy marhaság repülni. az út ráz rendesen, a csavaros kis gépek minden kátyún döccennek egyet.