meddig muszáj reménykedni? meddig muszáj várni? ha úgy éred már nem vársz, már nem reménykedsz, honnan tudod, hogy tényleg így van? ha akarod, nagyon akarod, hogy ne várj, hogy ne reménykedj, akkor tényleg nem vársz, nem reménykedsz? csak görcsölsz.

egyébként pedig utálom a tavaszt, utálom, utálom, _utálom_! nem kellett volna ma arra a két órára sem kidugnom a házból az orrom. újabb tavasz, újabb eltelt év. mert én tavaszban mérem.

a szombat estéhez pedig nem illik ez a rosszkedv, de nem ám! sok-sok ajándékot kaptam, életemben először voltam elhalmozva, sok-sok csomag, lehet mindet bontogatni, zsiráfok, nyaklánc, fülbevaló, gilmore évadok, a kis vakond - sapkája annyira szép, hogy nadrág nem is kell rá - és igen, igen! végre lgt díszdoboz!! jaj, mennyire vágytam rá! köszönöm, köszönök _mindent_! csuda jó dolog egy ilyen születésnap! az utolsó ilyen bulim, aminek semmi köze a családhoz talán hatodikos koromban volt. a középiskola, a 20as és szinte a 30as évek is kimaradtak születésnapi buli tekintetében. pedig mennyire csuda jó dolog ez!
féltem tőle, de a sajttal töltött, baconnel burkolt aszalt szilva is ehető lett és a többi fogásra sem volt panasz. az pedig, hogy a bulihoz ágyas mézes meggy is érkezett a mogyoró a habon. eszembe is jutott rögtön a sziget.

most pedig, hogy mindezt leírtam már jobb kedvem is lett. igen, asszem ilyenekre fogok gondolni mindig.