9kor keltem, a többiek hamarabb, de nekem 9ig muszáj volt várni. muszáj! elvégre vasárnap volt, vagy mi. reggeli, tébláb, hiányzott reggeli tévém és star trekem, de aztán a szomszédban 10 után nem sokkal lefoglaltam az egyik tévét és 12ig kis sem dugtam az orrom a szobából. a filmek után többé kevésbé helyreállt a vasárnapi ritmusom, bizakodással tekintettem a nap elé.
sétálás, város nézés, ezt tervezték a többiek. nekem rettentő sürgős lottózni valóm volt, Tt rádumáltam, irány a tesco. eredeti terv, még előző napról, mivel üssük el az időt 3ig címmel: lottó feladása, tesco kínálat erőteljes megkritizálása, kifelé belekötés pénztáros nőbe, 3 előtt távozás a rendőrségről.
persze ebből a tervből sem lett semmi, az egész a lottó feladásakor romlott el, ugyanis nyertem vagy 8 ezer forintot és ez a váratlan esemény teljesen feldobta hangulatomat, hangulatunkat. már a lottóssal bratyiztunk, aztán belátogattunk a military shopba, ahol mindent megfogdostunk. mire a végére értünk feltűnt 3 eladó, akik innentől minden boltban kísértek minket. úgy tűnt szolnokon szekszárdon vasárnap minden bódéban ugyanaz a hármas az eladó. kitartást kívántuk nekik és megfenyegettük őket, hogy még a scholl papucsokat is felpróbáljuk.
tescoban kerestünk napszemüveget Tnek, persze nem találtunk, így beértük két újsággal, üdítővel, valamint két szuperfantasztikus csavarizével, darabonként 59 forintért. egy teljes gondola tele volt 59 forintos cuccokkal 6 az egyben, sőt 9 az egyben csavarhúzók! alig bírtunk választani. a választék kritizálása helyett őszintén elámultunk az ausztrál lihgt boron és egyéb hihetetlen termékeken. és még a pénztárosnővel is viccelődtünk.
kifelé menet isteni, vizes, klasszikus gépi fagyira költöttünk és átvonultunk a további üzletekbe, amolyan klasszikus shoppingolás volt az a pár óra.
3ra várt minket a sárosdi pincészet fenn a dombon, a lakótelep felett. nem klasszikus pincés környék, de nem is ez a lényeg. vesztergombi mondta előtte való nap, hogy lassan fel kell vennie valakit, hogy akkor is mehessenek a kóstolások mikor ő nem ér rá, nincs ott, de én kifejezetten azt szeretem, ha a tulaj visz körbe minket, ha ő mutatja meg borait. mint itt is.
rizlingszilvánival kezdtünk, 2006, fehér, reduktív, nem ízlik. még szerencse, hogy csak kis területen termelik, a tőkék 30 évesek.
2006 rosé következik, már kicsit öreg, de még nem vészes. hőkörlátozással, max 16 fokon erjesztik, hogy gyümölcsössége megmaradjon. a vörösbor egyébként 24-26 fokon erjed. a roséban benne pinot noir - ez az első, szeptember végén szedik, de csak 2006 óta alkotó elem -, kékfrankos és merlot - október vége-. a pincét ezután a két bor után néztük meg, persze kóstoltunk is, 2005 kékfrankos tartályból, színe kékes lilás, igazolódtak a tegnap hallottak. színe befogta a poharat, hihetetlen! tudtátok, hogy anno csömöszölővel dögönyözték a szőlőt? és azt, hogy mozgatását macerációnak nevezték? lehet, hogy én is macerálásnak érezném, ha csömöszölnek...:)
egy kis 2006os előzetes pinot noir, szintén félkész, nyers, a száj utána smirglis marad, de még 2 év és szuper állapotban kerül a boltokba.
itt tudom meg, hogy a barrique hordók 2-3 évig barriquekok, utána normál hordóként üzemelnek tovább.
2006 cabernet sauvignon, szintén lopóból. illata már fantasztikus, színe kékes, jövő ősszel megy polcokra boltokba.
a kóstolás közben jól elszórakoztunk a pince sajátos akusztikájával, vigyázni kell hol suttog az ember, mert bizonyos pontokról minden hallható.
számolgattuk kicsit miből tevődik össze a bor ára, nos: a dugó nettó 92,50 - persze van olcsóbb is, de most nem a leggyengébb minőségből indulunk ki -, az üveg 45.- és nem magyar, de csak azért mert a magyar piac mindent megtett, hogy ne az ő üvegeiket vegyék, kapszula 8-10 forint, cimke 12-13 forint. így már teljesen elképzelhetetlen, hogy legyen bármilyen ócska a bor, hogyan adhatják 300 forintért literét.
2003 merlot, a hölgyek bora. jó illat, finom íz, a hölgyek mellett Tnek ízlett, de nagyon.
2003 kékfrankos, ez az a fajta, mondja sárosdi, amely 10 évből tízszer azonos minőséget tud produkálni. ez a pincészet nem csinál kadarkát és bikavért, így azok most nincsenek is a sorban.
2003 cuvée, cabernet sauvignon alap, kékfrankos és merlot hozzá, 18 hónapig laknak együtt, az aktuálisan kóstolt triót másfél éve palackozták.
közben kapunk még másik poharat is, érdekes borok jönnek, aki akar összehasonlíthat.
a hangulat egyre emelkedettebb, a gazdával együtt iszogatunk, borai nekem való, simulós fajták.
2003 cabernet sauvignon, a barna címkés, a tömeg termék. naturális cabernet, 5 hektós fahordóban ért, de én inkább maradnék a kékfrankosnál.
2003 cabernet sauvignon fekete címkével. ő a minőség, ő barrique hordóban ért és már nem térnék vissza a kékfrankoshoz. én - és a többiek nagy része is - ehhez a borhoz teszi a nagy csillagot, ez a kedvencünk. a két bornak az illata nem összehasonlítható, ebben biztos vagyok, de ízlelnem többször is kell. hiába no, hatnak az eddig elfogyasztott poharak.
körbenézve megállapítom, hogy mosolyog, vigyorog a többség, kitűnően látszik, hogy nem csak a poharakat fogta meg a bor, hanem a fogakat is. aranybánya szekszárd és környéke a fehérítéssel foglalkozó fogászoknak!
1999 cabernet sauvignon, palackozva 2001ben. ez a bor most van a csúcson, jókor fogyasztjuk. a savanyú paprika szagát én már nem érzem, folyamatosan mosolygok és alkoholszintem elérte azt a fokot mikor is barátságossá válok, beszélgetésbe fogok. megtudom, hogy a borversenyek mégsem bundák, 7-8000 bor vesz részt rajtuk, a kóstolási sorrendet számítógép dönti el, az ember nem a legjobbat választja ki, hanem a rosszabbakat zárja ki. legutóbb a barrique mentes cabernet sauvignonja nyert a pincének, hurrá! erre inni kell!
nem kicsit voltunk jókedvűek, mikor a taxik visszatértek értünk, hogy átfuvarozzanak bennünket a tringa birtokra vacsorára és természetesen kóstolóra. érzékeny búcsút vettünk a sárosdi pincétől, meggyőződtünk róla, hogy a taxisok egyike tudja az utat célunkhoz, bepréselődtünk és indulás.
a célmeghatározás nem volt egyszerű, senki nem tudta merre vannak tringáék - akiknek nem ez a családi nevük, a borász gál antal, felesége ági akiknek már így, a sztori elején is köszönöm a fantasztikus vendéglátást! -, de szerencsére volt hozzájuk telefonszámunk, amit odaadtunk taxiséknak és onnan már ők intézték a dolgokat. két taxival mentünk, az utat a hátsó tudta, amiben mi ültünk. dombtetőre fel aprón kövezett, igencsak görönygyös útun. minden szembejövő nevetett rajtunk, kezdtünk gyanakodni, hogy az út végén nincs semmi. állítólag az első taxis végig morgott - hogy lehet ilyen helyre menni -, a mi sofőrünknek viszont esélye sem volt, hogy harsány nyerítéseink között szóhoz jusson. egyébként sem beszélt volna, arra koncentrált, hogy a suzuki 5 fővel felküzdje valahogyan magát a lejtőn. mi segítettünk, útközben megállítottuk, egyikünknek sürgős üríthetnékje volt. aztán röhögve figyeltük mint lódul útnak velünk megint az autó.
aztán egyszerre ott voltunk, fent, megérkeztünk, a gazdasszony elénk szaladt, betessékelt, asztal megterítve, étel készen, minden ránk várt. ház elől a kilátás gyönyörű, a legszebb a környéken. de nem csak ez a leg, hanem a barátságos fogadtatás is. a legleglegbarátságosabb, pedig idáig is barátságos volt mindenki. kaja úgy készítve amint kértük, saláták kirakva, húsok natúr, rizs ragad - imádom! -, zabálni készülünk. ivászatot a 2006os kékfrankos roséval kezdjük - folytatjuk -. nem vagyok rosés, de ez a _legfinomabb_ rosé amit valaha ittam és ezzel nem csak én vagyok így. képes leszek érte átkutatni a vinotékákat, ha elfogy amit hoztam. mellékesen ezzel a roséval most nyertek aranyat, igaz nem tudom, hogy mennyi és milyen rosé indult a takarékszövetkezetek versenyén. a takszöv arany előtt két évvel nagy aranyérmes volt a borocska. ez az a rosé ami száraz, de az íze édes. későn szedik, talán ezért.
étkezés közben, természetesen, jöttek sorban a vörösök. minden húshoz a hozzáillő bor.
2003 kékfrankos barrique. alapanyaga ugyanaz mint a roséé, de itt véget is ér a hasonlóság. innentől jegyzeteim már csak felsorolás jellegűek, állapotomra emlékezve az is csoda, hogy annyi jegyzetelésre volt erőm.
2002 kékfrankos merlot cuvée barrique, 2002 kékfrankos merlot cuvée barrique, 2003 kékfrankos cabernet cuvée, én ennél a bornál ragadtam le, azt csak később tudtam meg, hogy ez a bor a XXIX. országos borversenyen ezüst, az idei takszövön pedig aranyérmes lett. ültem a domboldalban, kortyoltam a borom, isteni meggyes és túros rétest - frissen, melegen - eszegettem mellé, néztem a naplementét és toscanában éreztem magam. ráadásul ezzel az érzéki csalódással nem voltam egyedül. csodás békében ért véget a nap!
zárásként - jó pár óra elmúltával - még lebotorkáltunk az aprócska - a többihez képest! - pincébe, megkóstoltuk a félkész borokat is, megnéztük a palackozást, dugózást, cimkézést. ez a pince még kicsi. még! kézi palackozás, kézi dugózás megy, sőt a cimkét is kézzel teszik fel a palackokra egy házilag barkácsolt eszköz és egy pritt stift segítségével.
mindenkinek ajánlom aki szekszárdi túrát szervez, hogy a tringa pincét ne hagyja ki! jelentkezzen be hozzájuk és hagyja, hogy elvarázsolják.
a tringa pince megtalálásában elévülhetetlen érdemei vannak Jnek.
visszatérve a motelbe - a taxik feljöttek értünk, effelől előtte azért voltak kétségeink - eldőltem az ágyon, ami hiba volt. de ennyi baki belefért ebbe a tökéletes napba.
