veszekedős anyáknapjánk volt a kisebbikkel, de a végére kibékültünk. csúnya balhé volt, mindketten megbántuk, ő engesztelésként körbe rajongott, én vanilia pudingos palacsintát és kakaós cseresznyés muffint sütöttem nekik.
reggel ott vártak a fürdőszoba előtt virágokkal. kicsi maga csinálta a suliban és pénteken 7 után nagyival ment érte vissza a suliba, mivel eszébe jutott, hogy bent felejtette. szerencsére még bejutottak az épületbe, kimentették az ajándékot. nagyobbik is saját kezűleg szerezte a virágot, nagy mákja van, hogy elvadult kertünkben pár növény azért szép virágot növeszt magából:)
jó dolog a kölyök és nem csak anyák napján, de akkor különösen. a kisebbik hisztizett, a nagyobbik segített egész nap. és nevetett velem együtt a kicsi duzzogós dolgain, persze szigorúan titokban.
holnap elutazom, irány glitwice és a napfényes lengyel föld.
nyaralni pedig nem bulgáriába megyünk, hanem toszkanában. legalábbis nagyon úgy tűnik. kész szerencse, hogy nem volt hely a bulgária repülőkön már július elejére. és még a kicsi is lelkes a pisai ferde torony többet ér neki mint a repülés. majd repülünk legközelebb anya! édes pofa! amint újságolja a nagyinak, hogy nyáron meglátogatjuk a ferde tornyot! volt idő, hogy mindent megtanult róla, magasság meg ilyenek, legjobban egy naptár oldalnak örült, ami természetesen a tornyot ábrázolta.
nem szeretek nélkülük utazni sehova, hiányozni fognak. szeretem őket.
