1: amikor arról álmodsz, hogy írod a blogod? javítod a szolnokot szekszárdra és kurva jó szövegeket alkotnak ujjaid a billentyűzeten? mikor két kép között arra koncentrálsz, hogy a szavak ébredés után is veled maradjanak?
2: amikor napok óta megint újra és újra párbeszédeket pörgetsz magadban? helyzeteket képzelsz el, színezel ki, alakítasz? miközben tudod, hogy semmi nem úgy lesz? miközben tudod, hogy ha úgy is lenne, akkor sem lesz bátorságod kimondani amit kellene, amik évek óta benned sorakoznak, nyomasztanak, nyomnak, megfolytanak, bénítanak.
3: amikor bajor cukormázas sütire vágysz, mert a délután látott filmből megtudtad, hogy bú, baj, bánat esetén az jó. vígasztal, vidít, melenget.
4: amikor egész hétvégén gilmore filmeket nézel megállás nélkül? nézed és egy egy mosoly, pillantás, grimasz címzettjének képzeled magad?
5: amikor ülsz, vörösbort iszol, blogot írsz, elaludni nem akarsz, mert ébredéskor holnap lesz és újabb találkozás előtt állsz majd. találkozás és kérdések előtt? mint élsz? mint tavaly. van valakid? mint tavaly. mivel telnek napjaid? mint tavaly. és ez már így megy évek óta. igyekszel két szóval elintézni, viccel elütni, másnak szegezni a kérdést és remélni, hogy a többieknek nem tűnik fel. a kérdő tekintetek elől kitérsz. aztán iszol és néha kijön belőled vagy három mondat is. csak sosem _az_ a három.
na, milyen?
