kicsit tanácstalanok voltunk amikor kiderült, hogy a bulgáriai repjáratokra már az utazás kiállítás után két héttel nem lehetetett jegyeket kapni. vártunk, hogy az utazási iroda ígéretéhez híven intézzen valamit, bár bizalmunk irányába azóta nem volt töretlen, hogy kiderült fogalma sincs a fakultatív programlehetőségekről, árakról, egyebekről. vártunk, aztán meguntuk, döntöttünk, mást kerestünk. így találtuk az olaszokat, toszkánát. ha teljesen a szívem szerint választok, akkor egy késő nyári, ősz eleji időpontban utaztunk volna egy olajfákkal körülvett magányos birtokra, de mivel tekintettel kell lennem a kölykökre, a nyárra, ezért egy tengerparti villát választottunk.
pénteken este indultunk, alvás kőszegen, az út 20%a mögöttünk. a hajnali kelés, főleg 4 óra alvás után, nem az én műfajom, de kigyötörtem magam az ágyból, sőt a srácokba is sikerült lelket verni, hajnali 5kor a tervek szerint indultunk. innentől nem én vezetek, egyrészt mert így gyorsabb, másrészt a viaduktok nem állnak igazán közel hozzám. egyetlen feladatom van, ébren maradni a sofőr - GY, a hős, akinek örök hála! - mellett, nem kis kihívás.
GY autója csütörtökön hagyta el a szervízt - abban utazott a csapat másik része -, de már pénteken - bp elhagyása után, természetesen - kigyulladt benne a valami baj van lámpa. pénteken hajnalban nem ég, optimisták vagyunk, az autók is csak számítógépek manapság, biztosan tévedett, elindulunk. ausztria felénél a lámpa kigyullad, megyünk tovább. majd olaszoknál elvisszük szervizbe. átérünk osztrák, olasz határon, tarvisio után a fielia x. - mini - viadukt utáni pihenőbe kiállunk, autó nem megy, sebességet először 100ra, majd 80ra tiltotta le. utálatok dolog a számítógép az autóban!
veszett telefonálásba kezdünk, magyar szerviz elsősorban a hárítással van elfoglalva, csak másodsorban segít, egyébként is, szerinte semmi az egész, menjünk tovább nyugodtan. opel assintance, ha már van használjuk ki. a magyar központ egy óra alatt intézkedik is, a második óra elteltével megérkezik a szerelő - természetesen sem angolul, sem németül nem beszél egy kukkot sem -, a tisztesség kedvéért benéz a motorháztető alá, lecsapja és közli, hogy akkor ő szállít. el, autót. a 4 utas beülhet a kocsiba, ellengeti őket is a platón. tanácstalanok vagyunk, a könyv hiába ígér ügyeletet a szervizben erről szó nincs, autót a hétvégén őrzik, hétfőn átszállítják javításra, aztán majd meglátjuk. cserét adnak, annak milyenségéről nincs szó.
kocogunk a tréler után mind a ketten, autó most csendben, tiltás is elfelejtve. rövid eszmecsere és a haladás mellett döntünk, trélertől elbúcsúzunk, irány az előttünk lévő 5-600 km.
ilyen volt toszkána első pillantásra.
nem keltem a feszültséget, elutunk marina de pietrasantába, autó - bár a lámpát egy óra után megint felkapcsolta - kitartott. 5 körül érkezünk, iroda elsőre megtalálva, benne dühös magyar, akinek házikója, saját állítása szerint, egy csirke farm mellett van. angolul alig beszél, kéri segítsünk, de előtte még megkérdi olaszokat, hogy a mi házunk is egy chicken farm mellett van-e? ettől olasz pasi ideges lesz, kiabálni kezd, nyugtatni próbáljuk, majd elhagyjuk az irodát, aggódva indulunk kijelölt szállásunk felé.
nem volt miért aggódnunk. a ház gyönyörű - bár kissé koszos, főleg a nappali garnitúrája, de ott egy pillanatot nem tartózkodtunk -, szomszédságban csirkék sehol, tenger két utcányira. a képen látható gyönyörű virág mögött citrom fa, óriási citromokkal, pár most konyhámban illatozik. a sövény babér, udvaron további fák és bokrok, közöttük rozmaring, miből szintén szüreteltünk.
a hosszú utat követően még futotta erőnkből egy esti sétára a tengerparton, valamint több üveg magyar bor elfogyasztására, majd nyugovóra tértünk azzal a biztos tudattal, hogy jó hetünk lesz.
