a hosszú út, az esti borozás megtette hatását, aludtunk mint a bunda, ébredezni 10 körül kezdett a társaság. mit csináljunk? tervezve pisa volt, viszont autó állapota kétséges, mert kibírta ugyan idáig, de mi lesz, ha tényleg beadja a kulcsot?
strandolás mellett döntöttünk. felfújtuk az összes felfújható csetreszt - egy kólás matrac, egy kétszemélyes matrac, két fotel, egy egyszemélyes matrac -, begyömöszöltük a törölközőket a strandtáskába, a söröket a hűtőtáskába és útnak indultunk. az 5 perc alatt, míg leértünk a partra ezrek bámultak meg minket, de a gyerekek szemében legalább volt csodálat, vágyódás, irigység:) ott nem divat a felfújható izé, főleg nem ilyen mennyiségben, de kit érdekel? béreltünk napernyőt, székeket, bár nem ment egyszerűen tekintettel a dél körüli időpontra, valamint a hétvégére és arra, hogy mi 8an voltunk, de azért sikerült.
a nap egyszerű strandolós dolgokkal telt, fürdés, napozás, homokvár, evés, sörözés. jó volt. 50+os naptej kiváló, nem égtünk csak barnultunk, ráadásul nekem a teljes hét alatt sem jött ki a napalergiám, évek óta először. vichy forever!
a parton túrista gyakorlatilag nem volt, amit mi nem bántunk, de megint tapasztalhattam, hogy az olaszok egyáltalán nem az a barátságos nép, akinek mondják őket. legalábbis akkor nem, ha angolul szólsz hozzájuk, a nyelven amit gyakorlatilag nem beszélnek 30nál öregebbek és akkor nem, ha kifejezetten az lenne a dolga, hogy barátságos legyen veled és kiszolgáljon. egyébként tényleg kedvesek, kivéve az az egy pacák a strandon, aki fel volt háborodva, hogy miért nem tudjuk alapból, hogy náluk a napernyőkért a bárban kell fizetni és különben is, ha akarunk valamit akkor beszéljünk olaszul.
8ig strandoltunk, majd becipeltük a színes árut, vacsiztunk, beszélgettünk, boroztunk hajnalig. borok még mindig magyarok, két napra valót vittünk magunkkal.
