mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el ide egy nyílt nap alkalmával.
barátságos úr fogadott minket. a hely egy lakás, házi módszerekkel hangszigetelve, de bármilyenek is a körülmények akkor is ott szinkronizálás folyik.
a program 8-16 éves kölyköknek szól, az alsó korhatárt nem árt komolyan venni, a felsőt viszont nyugodtan el lehet felejteni.
mesélt az úr a filmezés hőskoráról, megnéztük a technikát, tanultunk a mikrofon használatáról, érdekes volt minden, de a legérdekesebb természetesen akkor jött mikor magunk próbálkozhattunk a szinkronnal. először nevetségesnek tűnt, hogy milyen rövid részekre - tekercsekre - bontják le a filmeket, de miután megpróbálhattam egy tekercset felmondani rá kellett jönnöm, hogy bizony ennek oka van.
nagyon nehéz dolog a szinkron, pontosan eltalálni a szöveg ritmusát sem egyszerű és akkor még nem is játszott az ember.
sikerült olyan szöveket kapnom - mert egyszercsak nem bírtam tovább és megkérdeztem, hogy a na ki lesz a következő kérdésre anyukák is jelentkezhetnek-e - ami képen kívül kezdődött és a második mondata pedig belebeszélt a párhuzamosan beszélő mondatába. elpróbáltuk többször is, akkor hallottam a zenét, az eredeti szöveget, ahhoz igazodtam, aztán jött a felvétel és a csend. nem is sikerült eltalálnom elsőre, hogy hol is kellene kezdenem. pedig figyelhettem volna akár az időkódot, akár a nemtom mit, de valahogyan nem tudtam. a barátságos úr segített, de persze úgy sem lett tökéletes a dolog. játéknak viszont nagyszerű volt az egész.
szinkronszínész - most éppen az akarok lenni.
