múlt héten, mikor úgy döntöttem inkább beszélgetek és borozom GYvel a teraszon, nem sértődött meg, bár úgy tűnt. sms nem jött, viszont írt. meglepődtem, nem vagyok szokva pasitól sértődés és hiszti mentes hozzáállásra. mivel a sértődésmentességet értékelem ma találkoztam vele.
vártam fél órát, míg tornáztam - ugye milyen meglepő! - nem ért el telefonon, gondolom a múlt hét miatt előtte nem mert elindulni, könyv volt nálam, késés mértéke nem érdekelt.
jót beszélgettünk, de mégsem. mégsem akartam semmit. semmi mást. szokásos teszt: elképzelem a pasit, saját közegemben. akarnám-e, hogy barátaimmal, ismerőseimmel találkozzon? lennék-e felszabadult? lennék-e büszke rá? ha nem a válasz, akkor jön a kérdés: kizárólag szexre akarom-e? ha erre is nemleges a válasz, nos akkor távozom.
most is távoztam. az autóhoz tartva eltanakodtam azon, hogy nem kapkodtam-e el a dolgot, de ismerem magam. ha maradok beszélgetünk, én meg keresem az okokat, miért is lépek le.
talán a 'lépek meg' pontosabban fedi a helyzetet.
bár a végeredmény szempontjából ez mellékes.
