aztán, mivel nagyobbik elment a táborba, kisebbik pedig még az apjánál van, fogtam magam és elmentem GYvel révfülöpre. a szállás árának megfelelően egyszerű, két szobának közösen van egy fürdőszobája, a szag még a 80as évekből maradt ott, a folyosó viszont frissen festett, gyönyörű rózsaszínre. legalább tisztaság van, ami nagy előny.
GY ismerőseivel voltunk, aprócska házaspár, fura természetű női taggal, békés, barátságos hapsival.
péntek este irány ábrahámhegy, borbély gyula borozója. hogy a jóval kezdjem: salátájuk, a káposzta, egyszerűen zseniális. sikerült is megenni belőle vagy 5-6 adagot, a 3 adag koviubi mellett. a baj az, hogy az ember borozóba nem a savanyúság miatt megy, másért pedig oda nem érdemes. ittunk olaszrizlinget, szürkebarátot, cabernet blancot, egy korty zweigeltet (br:(), megérkezett a gazda, hozott irsai olivért meg jobb szürkebarátot, finomabbak voltak mint az előzők, de nem az igaziak.
az este fogadalom született: soha többet nem iszom fehér bort! 1-1 kortyot, decit igen, de soha többet többet. ennyi elég volt.
szombaton lazítás a strandon, alvással egybekötve, pótlandó a reggel elmaradtat. fürdőszoba-szomszédaink ugyanis korán kelő emberek, ami nem lett volna baj, ha nem akarnak minket is felébreszteni, de akartak. nem hitték el, hogy a reggeli bennünket hidegen hagy - 8 és 9 között volt egyébként is, ami agyrém, ki kel fel 9ig??? -, így 8 körül, vagy tán előtt jött az első ébresztő. GY közli, nem megyünk reggelizni, alszunk, ők el. aztán vissza, felhozva a mi reggelinket - este egyszerűen kidobtuk -, GYnek felkelnie muszáj, kávét kap ágyba, nézem arcát, nem boldog. boldogtalan, de udvarias. ismerősök zsezsegnek, természetesen leginkább az asszony, teszek halovány utalást a korai időpontra, hiába. GY hős, felkel, elmegy asszonnyal boltba, nyugodt fél órához jutok, lelket verhetek magamba, legyűrhetem mérgem.
aki ismer az tudja, hogy a reggeli hagyjbékénmagamtólébredni nem kicsit fontos nekem, így aztán nincs mit csodálni azon, hogy csak kiböktem a délután folyamán, hogy nem kellene reggel annyit zsezsegni. magamhoz képest nagyon finom és udvarias voltam, remélem. mindenesetre vasárnap fél10ig alhattunk, akkor érkezett GY kávéja. kellett nekem emlegetni, hogy pihis napokon a fél10 a legkorábbi időpont, amikor felkelek. a vasárnap reggel azért rendben volt.
de a reggel előtt még ott volt a szombat este. halászlé főzés. hús és zöldség sütés a parton, evészet, ivászat a kikötőben a helyi vizinéppel. halászlét a házaspár ffi tagja készíti, két akkora pontyot pucolt meg, hogy akkorákat még nem is láttam, tesz bele vörösbort is, az eredmény nagyon finom. a hús és a zöldség GY által sütve, finom, mint mindig, sikere is van.
szerencsére már induláskor gondoskodtunk róla, hogy legyenek nálunk vörösborok, így ezen az estén sem maradunk szárazon.
hallgatós este volt, sok hajóssal, hajós témákkal, amikhez nem értünk. hallgatós, de nagyon kellemes este. finom kaják, finom borok, finom cigik, balaton, balzsamos levegő, mi kell még? jóval éjfél után egy kis quimby is előkerült, halkan, de szólt. asztalbontás előtt megbeszéltünk még egy vasárnap déli vitorlázást is.
1 körül futott ki velünk a hajó, egy jó óra múlva pedig vissza, de csak azért, mert amikor a kapitány megkérdezte, hogy meddig érünk rá én azt mondtam, hogy max egy óránk van, erre visszafordult. nem bántam. a hajókázás elálmosított és kicsit unatkoztam is. a dőlés iszonyomról nem is beszélve. persze nagyobb hajón, kényelmesen olvasgatva....
mindennel együtt jó volt a hétvége, az igazság pedig változatlan:
nekem mindegy, csak a színe legyen vörös!
