megy a vircsaft, a média hálásan lovagolja meg a hullámokat, megszólaltatnak mindenkit, arra érdemes és érdemtelen embert és csak az egyetlen fiala az, aki rácsapja a kagylót a marhaságot beszélőkre.

nagyon nincs kedvem okosságokat, főleg nem okoskodásokat írni, egyszerűen felháborító, hogy olyanok a törvényeink - vagy csak az alkalmazásuk? -, hogy ezt meg lehet csinálni. felháborító, hogy a társadalom ezt engedi, hogy többen voltak a várban ünnepelni, mint a vár aljában tüntetni. mert ha már a törvények nem állják útját az ilyen szervezkedéseknek, akkor a társadalomnak kellene. de én is balatonon henyéltem, a dologgal pusztán annyit törődtem, hogy megnéztem este a híreket. milyen az mikor az ember mindig morog, méltatlankodik, aztán mástól várja a cselekvést?

hallgatom ma a rádiót, hallom megint amit tegnap már félfüllel, hogy wiwen fenn a gárda. mit tegyünk ha ismerősnek jelöl? hallatszott a tegnapi fél füles kérdés. szerintem meg kell mondani az őszintét, nem ismerem! aztán hallottam ma, immár mindkét fülemmel, hogy van vagy 15.000 ismerőse, pedig épp csak, hogy regisztrált - ugye milyen kár volt hagyni, hogy regisztráljon az a sok-sok nem is személy? esetleg lehetne őket nem valami ürügy alatt, hanem egyszerűen a szervezet milyensége okán törölni -... aztán amibe bele sem gondoltam: mesélő meséli, hogy visszautasítva az ismeretséget felbuzdult és megnézte, halmazuknak van-e közös része? volt. távoli ismerős, közeli ismerős, gyerekkori barát. ez utóbbival leveleztek is, az idézetek szerint elbeszélve egymás mellett.
aztán most itt ülök és nincs bátorságom belépni, megnézni, mert tudom, hogy aki ismerős a gárdával, annak szellemiségével, stílusával, bármilyen elemével, az nekem nem lehet ismerősöm.  vagy lehet? mert letagadni az ismeretséget nem kell, de hogyan jelzi az ember, hogy az ismeretség nem jelent szellemi közösséget? nyugtassatok meg, hogy ugye ez az alap igazság _mindenkinek_ nyilvánvaló? forognak bennem a gondolatok.

közben pedig szól a tévé, a hír féle, beszélgetés tarlóssal. azt mondja ügyetlen dolog. a gárda létrehozása, mert az a téma. riporter: kelt, vagy kelthet félelmet, ha média felturbózza? tarlós: bizonyíték nincs, de alkalmas. nem kellett volna megcsinálni, ez a véleményem.
késő!!!! senki nem kérdezi tőle, hogy előtte miért nem mondta? látványosan csodálkozhatna a kérdésre, elmondhatná megint, azt sem érti most miért kérdezik? az valószínűleg nem elég indok, hogy a vezető ellenzéki párt fővárosi frakciójának a vezetője. elvégre ez egy elég aprócska pozíció, csoda, hogy elvállalta.
tarlós még kifejti mire is jó ez a felhajtás: az emberek addig sem beszélnek a konvergencia programról, az egészségügy szétveréséről, a város közlekedési káoszáról. valamint, hogy kettős mérce van szocik oldaláról --> párhuzamosan nem aggódtak a fiatal baloldal che kultuszával szemben, tilos rádió keresztények kiirtására való felhívása is hidegen hagyta őket, riporter előzékenyen emlékeztetett rá, hogy ez 2003 karácsonyán volt - azt senki nem mondja, hogy egy részeg riporterrel nem kellene általánosítani egy egész rádiót, valamint az azonnal elhatárolódó másik riporter sem érdemel egyetlen szót sem -, aztán jön még a felsorolásban a kormány fekete ruhás örző-védő szervezete. in kal? - kérdi a riporter. ööö, én fekete ruhásokról beszéltem - szól a válasz.

na itt elég! elegem van! tarlósból, pokorniból, a hallgató orbánból, az alákérdező, vagy nem kérdező, csak bólogató riporterekből, hülyeségeket beszélő szocikból, a sunyításból, a magyarázatokból. őszinte, nyílt, tiszta beszédet akarok! nem kódolok! nem vagyok hajlandó úgy tenni, hogy a nyilvánvaló nem nyilvánvaló!

a wiwen pedig még gondolkodom. mindenesetre most belépek.

ui: és elmegy a francba az is, aki az ellentüntetésen tomcat biciklit dobál, magyar nemzetes újságírót inzultál, egyáltalán bármilyen erőszakot alkalmaz! akár szóban is. az a tömeg is csak nézte, hallgatta, oszt kész.

nem lesz ez így jó.