olvasgatom vissza 2003as bejegyzéseimet, fura hangulat telepszik rám belőlük. félelmetes, hogy az érzések még mindig ismerősek.
ráakadtam egy versre, anno az egész kötetet vettem meg miatta, mammutban mozi előtt szokás szerint bementem a libribe, a fal melletti sorból felvettem a kötetet és rögtön ennél a műnél nyílt ki. szép ernő a szívemből szólt.
Egyedül a moziba menni
Nincs szomorúbb mint egyedül
Egyedül a moziba menni
Egy jegyet tülekedve venni
Idegen mellé letelepedni
A bonbont az ölembe tenni
A sötétben egy sóhajt engedni
Reklámot, Híradót. jaj mennyi
Borzalmat nézni peregni
Senkivel szót se fecsegni
Nics szomorúbb min egyedül
Egyedül a moziba menni.
Nincs szomorúbb mint egyedül
Egyedül a moziba lenni
A partnert nem tudni feledni
Ki kezedet el szokta venni
Egy nézést a szemedbe csenni
De jó volt, de jó ez a semmi
Fejemnek a vállán pihenni
Egy közös perecet enni
A Memfiszét rúzzsal bekenni
Nincs szomorúbb mint egyedül
Egyedül a moziba lenni.
Jaj egyedül, jaj egyedül
Egyedül a moziba ülni
A fixírozásokat tűrni
A zene elkezd hegedülni
Nézni két szívet hevűlni
Két fejet egy csókba merűlni
A torkom halkan köszörülni
Mert érzem a könnyeim gyűlni
Egy viccen szipogva derűlni
Jaj egyedül, jaj egyedül
Egyedül.
