kész, döntöttem, znek levelet írtam, maradok itthon, fekszem a kanapén a puha, meleg takaróm alatt, nézem a f1et, néha szunyókálok, csak teáért és szopogatós torokcukorért kelek fel. torkom bekötve, orrom sűrűn fújva, szemem apróra nyitva, vesém enyhén fájva. átmenetileg, időlegesen, hétvégére győzött a vírus, a baci, a kórokozó, de már készül az ellencsapás, a háborút én nyerem.
de addig még szomorkodom kicsit a kénytelen, kelletlen kihagyott nagyon is kedvemre való programon.
csendes napom van, ma összesen tán 15 mondat, ha elhangzott számból, az is kelletlenül ám röviden, hiába no, torokfájással nem annyira szószátyár az ember. kölyök ül a szgép előtt, békén hagyom, békén hagy. szerintem még örül is, régen volt anyja ennyire csendes és engedékeny.
de majd holnap! kialszom magam és nem lesz menekvés! reszkess baci! a harcnak nincs vége.
