wetpaint

forog bennem a szombat éjjel, gondolataim mindig visszatérnek egy pontra, mindannyiszor eltölt a csodálkozás, az 'ez hihetetlen' érzése.
mert a pasi _tényleg_ olyan volt külsőre, amit mindig is képzeltem. magas, szép kezű, jó testű, kifejező szemű, kedves mosolyú. olyan, aki hozzám hasonló csajt még egyetlen éjszakára sem szúrna ki. nem is értem mint történhetett és nem is kérdeztem meg tőle hogyan történt. mert igazán mégsem érdekel. elég, hogy így történt. azt nem mondhatom, hogy mire ő megérkezett ne lett volna nőből választék, a parkett addigra tömve volt, tele rengeteg csajjal, mindenféle 'minőségben', lett volna rengeteg bombázó, akikre nem kellett volna fél4ig sem várni. a fura az, hogy attól kezdve, hogy feltűnt bennünket figyelt. GYt és engem. de engem jobban, csak idő kellett, míg elhittem, nem csal a szemem.
mondtam már, hogy az az éjjel nagyon jót tett nekem? hogy a szex minősége eltörpül a jó érzések mellett? az élet bizonyította, hogy nem hiába keresek ilyen pasit, aki akkor sem felejti el a játékszabályokat, amikor egyetlen éjszakára keres valakit. egyetlen éjszaka, de azért ez nem gátolta meg abban, hogy kedves legyen, hogy bókoljon, még szerelemről is beszélt, én pedig galád módon csak nevettem rajta, a játék része volt ez is és ezt mindketten tudtuk, ebben biztos vagyok. ezt szeretem, a játékot. a pasi, aki ezt kihagyja számomra kiszámítható, direkt, vagyis unalmas. én játszani szeretek. szeretem, ha veszi a lapot és tudja, hogy ha két lépéssel arrébb állok, a parkett szélére dohányozni, akkor neki pár másodperc múlva fel kell tűnnie, mögém kell állnia, át kell ölelnie és ringatnia kell. mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig csak játszunk. próbálgatjuk a ritmust, a hangulatot.
imádkoztam egy ilyen estéért és meghallgatásra találtam. köszönöm!