és akkor n10től n2ig vártunk a balesetin, hogy a doki előkerüljön a műtőből. rosszabbul bírtam, mint a mellettünk várakozó cirka 10 éves kölyök, még szerencse, hogy szendvics, ital, csipsz címén volt módom leszaladgálni a büfébe.
doki gipszet megint levágta, kiírta nagyobbikomat erre a hétre, jövő hétre pedig újra berendelte. tulajdonképpen van a kölyöknek még egy ép térde és egy ép bokája, hogy a kezeit ne is említsem, ha így halad, akkor érdemes parkolót foglalnom az elkövetkező hónapokra az intézet környékén.
hazavittem, anyu is megtette volna, ha nem hagyom otthon szgépem, ami nélkül nincs is értelme bejönni az irodába, és nem azért, mert akkor nincs miről blogot írni.
