wetpaint

elgondolkodtatnak a tüntetések a kórházaknál. pár héttel, hónappal ezelőttig mindenki egyetértett abban, hogy borzasztó az egészségügyünk, betegségügyünk, hogy rettenetesek a viszonyaink, hogy tenni kellene valamit. most meg mindenki tüntet, aláírást gyűjt, petíciót…

robogott a család szombat dél körül a 10esen befelé a városba. késésben voltunk, még a síkölcsönzőt is útba kellett ejtenünk az oktatás előtt. igen, síelni tanulunk. ez a kölyköknél nem annyira gázos, a kisebbiknél semmiképp, de nálam már.... hát...., no mindegy. ez a jobb…

negyed 10 körül csörgött a vonalas. mi a fenét akar ilyenkor egy marketing okokból telefonáló? mert a vonalason bennünket csak kampány, kérdőív és egyéb hasonló okokból találnak meg. kisebbik vette fel, hosszasan hallgatott, ami arra késztetett, hogy felálljak és elvegyem tőle…

eszembe jutott meglátogatni ma a sziget honlapot. azt írják még 200 nap.

persze a születettet megy rendületlenül, a grace pedig golde globe-ot kapott. erről persze a tv2 nem tehet. kár, hogy ezt a sorozatot már egyáltalán nem élvezem annyira.

Az amerikai E-Diets összeállította a világ legundorítóbb nemzeti eledeleit. Lássuk a listát. Stoba - Karib-tengeri, csípős kecskeleves Bodok - Mongóliai töltött mormota Hakarl- Izlandi, rohasztott cápahús Caldo de Iguana - Mexikói iguána leves Roasted Kangoroo's…

elmentünk ma annak a pasinak a kölcsönzőjébe akiktől a felszerelést vettük vasárnap. ő nem volt ott, már bőszen próbálgattuk a bakancsokat mikor az eladó megkérdezte, hogy önök azok akik vasárnap négy ruhát vettek? mi voltunk. hallott rólunk. az alkuról. ezt azért…

mert persze az volt még vasárnap előtt. run érkezett amikorra ígérte és mivel éreztem, hogy pontos lesz csak 10 percet kellett rám várnia, míg elkészültem teljesen. irány az indiai étterem. imádom! hangulata a helynek alig, mindig túl halk, túl feszélyezett - igaz a dob utcai meg…

kiállítás után irány a pecsa, síbörze. ki hinné, hogy ilyesmire is van belépő?!? olyan ez, mintha a plázákba csak a jegy árának leszurkolása után léphetnék be. mi családilag mentünk, így eleve legomboltak rólunk 1000 forintot és még nem vettünk semmit. a látogatás…

leírni nem tudom, kiállítás kritikában még szarabb vagyok mint koncert leírásban. bocs run! viszont észrevételeim vannak: - az útbaigazító úrnak a belső térben félelmetes pia szaga volt - a kiállítóteremben a néni, aki félpercenként ismétli fennhangon, néha tört…