wetpaint

robogott a család szombat dél körül a 10esen befelé a városba. késésben voltunk, még a síkölcsönzőt is útba kellett ejtenünk az oktatás előtt. igen, síelni tanulunk. ez a kölyköknél nem annyira gázos, a kisebbiknél semmiképp, de nálam már.... hát...., no mindegy. ez a jobb későn, mint soha állapot. kedvemet nem szegi az sem, hogy síeléssel - igaz csak egyszer egy hetivel - a hátam megett még mindig erősen kezdő vagyok. persze mentség a kihagyott két év.
na! de nem erről akartam. szóval robogunk, sietünk. üröm felé közeledve a látóhatárt három zászló színesíti. két trikolor, egy árpád. tüntetnek, mondom. útlezárnak. négy autó, annyira lehúzódva az út szélére, hogy a forgalmat egyáltalán nem lassítják. közelebb érve elolvassuk az amnesztiát! és monnyonle! táblákat,  majd haladunk tovább. a hírekben folyamatosan bemondják, hogy útlezárások itt, ott, bejelentés szerint 4ig, vagy fél5ig, nem emlékszem, valamelyik. mi 3 körül megyünk haza, az ürömi tüntetők már sehol. fontos az ország sorsa, mindennél fontosabb, de a hétvégi családi ebéd emiatt csak nem maradhat el.