na jó, ennek a posztnak a kitételét még megfontolom, addig kiírom magamból.
munka, mi más. hallom csapatilag kurva jók lettünk, főnök utazik a jutalom útra, nálunk meg a dolgozók többsége nem kap, illetve visszafizet bónuszt, mert nem tudta teljesíteni a tervet. a csapat terv az egyéni tervekből áll össze, de hogy is van az, hogy ha két ember szerencsés és külföldi munkákból adódóan tud teljesíteni, a többiek meg itthon szívnak, akkor csapat kurva jó, de azért a többi dolgozó csak büntetést kap - no bónusz, vagy ha előleg volt, akkor lehet visszafizetni -, hiszen ő itthon dolgozott, olyan díjakkal, amire ráhatása nincs, de a melót muszáj elvégezni? engem speciel demoralizál a dolog, pedig én még az a szerencsés vagyok, aki legalább nem fizet vissza, igaz tervet sem hozta, de azért legalább - valószínűleg - az előleget nem kell visszafizetnie.
húzzuk az igát itthon mint az állat, aztán mégis az van, hogy egyénileg szart sem érünk. még a kibaszottul jól teljesítő két ember sem jutott annak a közelébe, hogy jutalom nyaralásra mehessen. ki van ez találva, azt hiszem.
második nekifutás, rövid tanakodás után. hazudni kár lenne, magam miatt dühít legjobban az egész. itt az alkalom beismerni, önző vagyok. de akkor is kurvára bánt, hogy ha megfeszülök sem lehetek a legjobb, még jó sem, hogy nincs ráhatásom a teljesítményemre. a dollárban mért teljesítményemre. ha ülök egész évben a seggemen és netezek munkaidőben, meg randira járok és kiváló szexpartikat bonyolítok délután 3kor hegyekben, akkor szarok az egészre. de amikor 4-5 hónapig alig volt meló akkor is csak folyamatosan az idegesített, hogy miből lesz zsé év végére, miből lesz építkezés, karácsony, síelés, főleg, hogy nyaralásra kurva sok ment el. mert a szerelemben már nem csak a magánéletben nem hiszek, de a munka területén sem. elmúlt az az idő, hogy szerelemből dolgoztam. jól akarok élni, ahhoz pedig pénz kell. ahhoz meg munka, jó pénzért.
na ez a rész is a megfontolom, hogy kitegyem kategóriába tartozik még. visszavonulok, gondolkodom megint.
gondolkodtam, teszem. mert kidühöngtem már magam többé-kevésbé ugyanezekkel a szavakkal már másoknak is, csak az önző részt hagytam ki. pontosabban nem hagytam ki, de ki sem mondtam. ezekkel a szavakkal nem.
na teszem
