nagyobbik mellkasa még nyom, doki szerint nem szíve miatt, apu szerint sem - pedig ő ebben, sajnos, profi -, de mégis nyom. ha még holnap is, akkor holnapután irány másik doki és az ekg. egyébként egy hónap múlva ultrahang lesz, addig meg az egészségügyet nem érdekli a dolog.
dokinál annyit megtudtunk, hogy kölyök 190 centi, szép eredmény.
egyébként a két kölyök kikészít, felvátva utasítgatnak, hogy beszéljek a másikkal, persze mindig a másikkal, ki mással?!? ez különösen akkor jó, mikor például győrből hazafelé kell elsimítanom a balhét telefonon. először kisebbik hív, nagyival veszett össze, aztán megint ő, immár a nagyobbik miatt, aztán nagyobbik utasítgat telefonon, hogy őt hagyjam osszam ki kisebbiket és így tovább örökösen körbe, körbe.
lesz olyan mikor megint elviselik egymást?
