meg kell hagyni, három csapat táborozó gyereknek még szabadtéren is szaga van, nem is akármilyen.
nagyobbikom táboroztat és nem tudom honnan jött bele ez a rettentő jóindulat, de már hajókázni is hívott minket kisebbikkel - nem mentünk -, meg best of gyvre is - nem mentünk -, aztán ifoshowra is - mentünk -.
ülünk a padokon, kisebbik edző ruhában, végignézzük a próbát, majd megszállja az üres helyeket rengeteg gyerek és a szaguk olyan, hogy majd lefordulok a székről. pedig páran már fürdés után vannak. támadnak a régi emlékek, képek, szagok, mikor még én bűzlöttem hasonló módon egy-egy jó táborban.
az ifik meg a színpadon nyomják hamupipőkét, a végén pedig jön az eurovíziós dalfesztivál kalózós száma, limonádé, de lendülete sodró, aztán kölykök szaladnak fel és táncol mindenki, meg énekel, valami csoda az egész, felszabadult kölykök 10-11 évtől 20ig, cikizés, lenézés, klikkesedés nélkül. ifik és pajtások nyomják együtt a tábor hivatalos táncát, teljes átéléssel, mi nézők pedig tapsolunk, elragadtatottan.
szerettem vasutas lenni, büszke vagyok, hogy nagyobbikom is az, jövőre pedig már kisebbikem is beáll a sorba.
